Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
Öt régi torontáli vízimérnök
1813- február 25- — A közgyűlés eló'számítás leadására szólítja fel Fischer Józsefet „a nemes vármegyének Nagybecskereken építendő curiális házára”. A vármegye csak most, csaknem hat évvel a nagy tűzvész után fog hozzá új székházának építéséhez. A barokk stílusú épületet Fischer József tervezte. Építésére is csak évek múltán került sor, feltehetően anyagi okok miatt. 1813. április 6. — A vármegye érdeklődésére Fischer József jelenti, hogy „a Törökbecse és Vranyova között projektált töltésekre még nem készek a tervek”. 1813. június 10. — ,A Bege Canális tisztogatása június 14-én kezdődik. Az első héten 300 kézi munkás, 15 kétlovas szekér dolgozik hetente.” A jelentéshez mellékelve van a megyei munkaerő községek szerinti időrendi beosztása. 1816. szeptember 3. — Fischer József leállítja a gróf Nákó Sándor kezelésében készülő Aranka-híd további építését, mert „a víznek, s leginkább a jégnek elfolyását akadályoztatná, s az által egész Nagyszentmiklósig veszedelmes kiáradásokat okozna”. Ebben az évben még a „Marosnak megromlott töltésein” is dolgozott. 1817. május 1. — Fischer József jelenti a vármegyének, hogy a Bega szabályozása már 23 éve eredménytelenül folyik. „...A múlt esztendőben uralkodott nagy árvizek még azon munkálatokat is, melyek a Bege canális körül tétettek, nagy részén elrontották.” 1817—1920. — Fischer József tervei alapján felépítik az új, barokk stílusú megyeházát Nagybecskereken. Ez tulajdonképpen még ma is áll, az 1886—88-ban újjáépített megyeházának központi részét képezi. Lechner Ödön és Pártos Gyula a megrendelők kívánságára szinte érintetlenül beépítette az újba, annak szerves részévé tette, s végső fokon ez a magyarázata annak is, hogy az egész épületet a kései barokk jegyei uralják, holott ez az irányzat a XIX. század végén már régen túl volt virágkorán. Lechnerék két szárnyépületet adtak hozzá, az egységes hatást pedig a közös tetőszerkezettel, valamint a főépületen és a két szárnyépületen kiképzett kupolákkal érték el. 1820. augusztus 1. — „A Tisza partjainak omladozásáról” tesznek jelentést a megyei gyűlésnek. Fischer Józsefet szólítják fel jelentéstételre.” 1822. március 3. - ,A vármegye közönsége Fischer József mérnöknek meghagyta, hogy a Tisza ármentesítésére tegyen javaslatot.” 1823-ban a tiszai töltéseken már egy új megyei mérnök buzgólkodik: Szathmáry Sámuel. Hogy mi lett Fischer Józseffel, azt csak találgathatjuk. Lehet, hogy más vidékre távozott, lehet, hogy meghalt. Ha ez az utóbbi történt, akkor viszonylag fiatalon távozott az élők sorából, alig lehetett ötvenéves. A megyei jegyzőkönyvek erről mélyen hallgatnak. * Torontálban, 1822-ben a megyei mérnök posztján tehát csere történt: Fischer József helyébe Szathmáry Sámuel került. Ez a változás azonban nemcsak a távozással vagy a halállal megüresedett munkahely szokásos betöltése, s nem is az éppen esedékes nemzedékváltás volt, hanem ennél sokkal több. Változás történt az egész árvédelemben. Ezen a tájon több mint száz évig — amióta a török kitakarodott innen — az osztrák kamarai vízügyi hatóságoknak, később pedig a helyükbe lépő megyei szerveknek a fő gondja a két legnagyobb bánsági folyó volt, a Temes és a Bega. Nagyszabású, olykor Európára szóló vízi munkákkal tették hajózhatóvá a két folyót, a partjaik mentén húzódó széles mocsárövek kiszárításával pedig több százezer hold földet fordítottak termőre. A XIX. század elején a „vizesek” már egy másik nagy feladat felé fordultak, az eddig 16
