Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

rohadozni, egerek által elemésztetni hagyod; mintsemhogy a Liptói árvái Magyarnak eladnád: tehát — juxta princípium decantate reciprotitatis — mi is olly bolondok leszünk, hogy hegyaljai borunkért nem fogadjuk el a pénzt, mellyet ajánlsz, hanem pinczére rakjuk, eczetesedni hagyjuk, vagy pedig szőlőhegyünket parlaságra kárhoztatjuk. — Ime a híres reciprocitás elve, mellyre a dicsőített 1807'^' országos felírás alapszik,s melly más szóval ennyi; ha te bolond vagy, én is bolond akarok lenni. Ily formaságok uralkodnak még nálunk a kölcsönös kereskedés elveiről ma is; még ma is tűnnek elő írók (mint minap a Hírnökben) Kik szentül hiszik, hogy a Kormány megrontaná többi adózó tartományait, ha a magyar-kereskedést fölszabadítaná; holott épen a magyar és nem magyar, austriai és nem austriai közjólét — nem mondom megrontja (mert a Status oeconomiai fonák rendszer nem képes magában egy nemzetet megrontani) — hanem sebesebb tágabb kifejlésében gátolja; u az ipart, és forgalmat természetes, és így leghasznosabb ösvényéről; mesterkélt és így kevésbé hasznos ösvényre kényszeríti az által, épen az által, hogy a kereskedést föl nem szabadítja; s a vám rendszer nem csupán és egyedül jövedelmi forrásnak (a mint kellene s a melly annál gazdagabb forrás volna, mentől szabadabb a kereskedés; a vám pedig legfölebb csak olly nagy hogy a fogyasztást ne kevesbítse) hanem balancierozo rúdnak is akarja használni (a mit nem kellene, mert ezzel magának is ért s Austriának is úgy, mint Magyarországnak). Ezekről a nyilvánosság útján gondolatokat cserélni ha valaha, most volna szükséges, midőn a Pesti Catastropha múlhatatlanul megkívánná, hogy a nemzet világosodjék föl saját közérdekeiről, mert ha erről felvilágosodik, mathematicai csalhatatlansággal megfog győződni, miképen azt, ha most Budapest jövendő biztosságáról országos közerővel gondoskodik, nem Budapestnek, hanem az egész országnak javára tette; s a mit erre tett, az nem áldozat, nem is nagy lelkűség, hanem csak józan aritmeticai számolás, mellyhez eddig fájdalom nem igen értettünk; s innen jött, hogy ha a Tisza szabályozásáról szólottunk, a Dunai ezt monda: mi gondom reá; — ha pedig a Vaghot akartuk volna regulázni, - hogy véghosszába hajózhatóvá tegyük, vagy a Garam vizét kitisztítani, vagy épen a fiumei, vagy Bontovai Rei kikötőt mélyíteni stb. — a tiszai így szóllott: majd bizon, nem kell nekünk sem Garam sem Fiume, — s a következés? Baján sőt Szegeden is 45 garason kínálják mérőjét a gabonának; senki sem veszi; Ungvárt ugyanakkor 90 garast adogálnak mérőjéért, s nincs gabona. Azonban a szükségesnek említett Status gazdálkodási gondolat-cserébe elegyedni, fájdalom nincs módomban. Tehát csak egy két szót arról, mikép gondolnám Budapestet köz erővel biztosítani. — Az Allgem: Zeitungban olvastam, hogy bizonyos társaságnak a Helyt.Tanács engedelmet adott Bank alapításra, de olly feltétel mellett, hogy reá nézve egy különös, (mintegy Compromiszionalis) bíróság állítassék, s kik a Bankkal ügy bajba lépnek, formalitásokról, praerovák stb. lemondani tartozzanak. Nem tudom igaz é? Óhajtom az legyen. Ha igen nagy igazsága van a Korm. Széknek, — hogy illy feltételeket szabott, mert a dolog így — a mint még állunk — másképen lehetetlen; de az is igaz, hogy ezzel a Kormányszék a legszigorúbb, de egyszersmind a legigazabb critikát monda törvényeinkre, s némelly instatutioinkra. Másutt, ha egy társaság illyes válalathoz fog, csak azon egyért egyezik, hogy a közönséges törvény jóvoltába részesítessék; nálunk arra van szükség, hogy a törvény kegyes jóvoltaitól mentté tétessék. Különben lábra nem kaphat. Gyönyörű állapot. És még is ha egyikünk másikunk azt mondja: Hazafiak! ez a törvény nem jó, ez az institutis hibás; — vannak kik nem azt felelik, hogy in specie nincs igazságunk, hogy javítási ajánlatunk rosz; hanem így kiáltoznak: „újítási düh, újítási düh" — veszett kutya, veszett kutya" s a szegény kopót agyon verik, pedig az nyújtott nyelvvel csak azért szaladt, fejthajtva végig az útszán, mert szomjas volt, vizet keresett. — Ezt a Bankot azért említem, mert szükségem van reá véleményemben. — Ha én Kormány volnék, mindenek előtt ahoz értő műtudósok által tervet készítenék (ez a mint hallom történik) De ezen tervtől az összedűlt városrészek szabályozá-