Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

becsületes cselekedetben alacsony nyerekedést kutatnak, nehogy valamikép azon fájdalmas kéntelenségbe jőjenek, hogy valamit becsülni legyenek kenteiének; meg nem foghatom mi gyönyört találhatnak az emberiség alacsonyításában, melyet emelniők, nem félniők kellene; — Je baisse la tete d'horreux

2 s azt mondom mit az orvos Machbethban This disease is beyond my practice' Ez a betegség haladja tudományomat. — Azonban míg ezen misantropok rövidlátók, feketevérűek, vagy képmutatók, a humanitás és civilisatio barátait (kik közé magamat is számítom) mintegy a Zahara sivatagságába helyezik; Budapestet vízözön borítja el; és íme a baráti részvétnek, testvéri emberszeretetnek minő felséges képe tűnik elő a szomszéd Austriaban, és közép Európa nem szomszéd távolvidékein, hol magyar hang majd soha sem hangzott, hol idegenek vagyunk és ismeretlenek, de még sem idegenek ismeretlenek, mert testvér tagok az emberiség nagy családjában. — íme a virító Oase a vélt Zahara közepén. — Ez a humanitás és Civilisatis növekedésének; az ész, és tudomány tisztulásának késő győzelmi ünnepe. Nem kell kétségbe esnünk az emberiség jövendője felett. Mens agitât molem et magno se corpore miscet.

4 Voltak idők, midőn emberek és nemzetek hittek ama Misantropoknak; — azt hitték, hogy egyik nemzet dicsősége csak a másik lealázásából, egyik gazdasága a másik elszegényítéséből eredhet. Az ipart és kereskedést egybezavarták a sorsjáték idaeájával, hol egyik csak az által nyerhet, hogy a másik veszített; és a nemzetek ellenségei voltak egymásnak s viszonos megrontásból éltek, mint a gladiátorok. De feltűnt a politicaoeconomia új gyönyörű tudománya; lassanként gyökeret vernek a tömegben czáfolhatatlan igazságai; megmutattatott, hogy nemzetek érdekei viszontagságban álanak, hogy szomszédaink megrontása nem érdem, hanem öngyilkosság, hogy az idegenek bővölködésének előmozdítója saját bövölködésünket mozdítja elő; s mentől több mentől gazdagabb nemzetekkel lépünk szabad szorgalmi, szabad kereskedési szövetségbe, annál szorgalmasabbakká, gazdagabbakká leszünk magunk is; míg előbb mézére vágytán a szomszéd kasnak, ki öltük a munkás méhet, s mézét többé nem ízlelhettük, most virágot ültetünk szomszédságába; ő eljő táplálatért virágainkra s érettök mézet ád önként táplálásunkra. — Megértették a nemzetek, hogy a nemzetiség iránti apathia szele nem szükséges, nem kívánatos. Húltak s húlnak a közép kőfalak mellyek nemzetet nemzettől, mint tigrist oroszlántól viszonos irigység, gúny; és antipathia szenvedelmeivel elszigetelek; S ha valaha valósággá válnának az örök békérőli gyönyörű álomképek, a Status oéconomia békés tanulságai fognák azt kivívni bizonyosabban, mint azon Status férfiak, ki e végett Európából egy nagy katonai laktanyát csináltak. De idő kell, míg a pillogó mécs lángszövétnekké változik. Erről a statusgazdálkodásról sokat kellene, sokat lehetne csekély tudományomból is mondanom; mert még fájdalom igen buján tenyésznek azon politikai fonákság növényei közöttünk, miszerint őseink 1545'

3en (az 59. czben) azt rendelték, hogy mivel a Lengyel király megtiltotta alattvalóinak Magyarországba eladás végett termesztvényes árut bevinni, tehát elkobzás büntetése alatt a magyar se merészeljen a Lengyelnek valamit adni. — Más szóval: Te Lengyel! Neked a természet adott ezt, vagy amazt, szükségeden felül, a mivel mi Magyarok nem birunk vagy Te helyzetednél és körülményeidnél fogva szükségeden felül olcsóbb áron kevesebb munkával előtudod ezt vagy amazt állítani, a mi nekünk több költségünkbe munkába kerülne; tehát a mi kölcsönös javunk azt hozná magával, hogy Te ezekből adjál nekünk, helyébe pedig mi adunk ollyat, a mi nálunk van, nállad nincs, vagy mellyet mi olcsóbban előteremthetünk, mint Te; ha ezen csere köztünk meg nem történik, vagy az lesz következése, hogy mindketten nélkülözni fogjuk a természet azon jó voltát, mellyet egymással közölhetnénk, vagy mind ketten kenteiének leszünk drágábban és rosszabbul és így kevesebb haszonnal termeszteni, gyártani azt, mit egymástól olcsóbban s jobban vehetnénk; és e miatt pénzünk főként munkánk egy végre elvonatik a termesztésnek azon ágától, mellyet mindenikünk saját helyzete szerint nagyobb haszonnal mívelhetne, s kirekesztjük egymást Istennek azon kedvezéséből, rnelylyel a különböző dolgokban egyikünket s másikunkat megáldott. — Mivel azonban Te lengyel oly bolond vagy, hogy szükségeden felüli gabonádat inkább vermedben meg-