Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - III. A vízrendezés fejlődése és szükségessége
Ugyancsak viszonylag kis terjedelmű vízrendezési munkálatokat végeztek az újkor első századaiban is. A XVII. században végeztetett NAGY PÉTER Finnország Oroszországhoz tartozó részén nagyobb vízrendezést, ugyanebben az évszázadban néhány brit grófságban csapoltak le mocsarakat stb. Azonban a vízrendezés iránt csupán a XIX. században ébred nagyobb érdeklődés. Ez részben a kapitalizmus akkori fejlődésével, részben pedig a jobbágyság földesúri elnyomás alóli felszabadulásával függött össze. Talajcsöveket vízelvezetésre Britanniában 1764-ben, Németországban 1846-ban, Belgiumban 1851-ben, az Egyesült Államokban ugyancsak 1851-ben, Ausztriában 1852-ben, Csehszlovákiában szintén ugyanebben az időben alkalmaztak először (III. 2. fejezet). A volt cári Oroszországban az első talaj- cső-hálózatot 1856-ban, a mostani Ukrán Mezőgazdasági Akadémia gazdaságában, majd 1862-ben a Petrov Mezőgazdasági Iskolában, a mostani Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia gazdaságában, Moszkvában alkalmazták. Jelenleg a világ különböző részein, főképpen azonban a tervgazdálkodást folytató, szocialista államokban végeznek vízrendezéseket és egyéb meliorációs munkálatokat. Ezek a gyakran nagyon nagy méretű létesítmények a régebbi építményektől mindenekelőtt abban különböznek, hogy létesítésük alapelvei tudományos kutatások eredményei. A tudományos kutatások és vizsgálatok módszerének alkalmazásával sok, korábban csupán tapasztalati úton meghatározott ismeretet tettek világosabbá elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt. Ugyancsak jellemző ezekre a létesítményekre az, hogy a mezőgazdasági, valamint a meliorációs munkálatok egyesített tervezésének eredményeképpen egységes rendszert alkotnak. Jellemzőjük végül az is, hogy létesítésük folyamán a gazdaságosság szempontjait messzemenően figyelembe veszik azáltal, hogy a beruházási programokat nagyon felelősségteljes munkával dolgozzák ki, és a megvalósítás során a munkaszervezés legkorszerűbb eredményeit és a legújabb termelési módokat alkalmazzák. Ilyen tudományosan megalapozott vízrendezési és meliorációs munkálatokat végeznek napjainkban mindenekelőtt a Szovjetunióban, ahol a meliorációs létesítmények építését V. I. LENIN személyes irányításával 1917 után mindjárt a fiatal szovjet állam fő építési feladatai közé sorolták. A. N. KOSZTYAKOV szovjet akadémikus szerint az 1917 ~ 1940 közötti időszakban a meliorációs munkálatok által érintett területek nagysága 5 280 000 hektárról 11 860 000 hektárra növekedett. Ebből a területből a vízrendezési munkálatok 5 710 000 hektárt érintettek. Vízrendezési munkálatokat azonban sokkal nagyobb területen szükséges végezni, minthogy a becslések szerint a Szovjetunió európai részén a mocsarak és az elvizenyősödött területek kiterjedése mintegy 30 millió hektár, az ázsiai részen mintegy 40 millió hektár. Ezek az adatok a legészakibb fekvésű területeket nem foglalják magukba. Jelenleg főleg azokon a területeken végeznek vízrendezési munkálatokat, amelyeken a csapadék menyisége feleslegesen nagy. Ilyenek főleg a balti köztársaságok. Ukrajna északi területei, valamint az OSZSZSZK északnyugati, valamint középső területei (48. ábra). Azonban a déli, egyébként száraz éghajlatú vidékeken, mindenekelőtt a nagy folyók — a Dnyeper, a Don, a Volga, a Kubán és a Terek — ártéri síkságain is szükség van vízrendezésre. Ezeknek a síkságoknak talaja termékeny, éghajlati viszonyaik kedvezők, ezért a vízrendezés után jó termésre lehet számítani. Ugyancsak nagy jelentőségűek a vízrendezési munkálatok a Kaukázus fekete-tengeri vidékének több részén is (például a Kolhid-síkságon és másutt). Ezen a területen az elvizenyősödést a nagy helyi csapadékok okozzák. Nem kevésbé fejlődtek a vízrendezési munkálatok a Szovjetunió ázsiai részén, különösképpen a Távol-Kelet vidékein, valamint Novoszibirszk (a Barabinszki sztyeppe), az Altáj, Irkutszk, Csita környékén és másutt. A Szovjetunióban végzett vízrendezési munkálatok jellemzője, hogy mind a tervezés, mind az építés szempontjából a legszorosabban kapcsolódnak az egyéb meliorációs mun85
