Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

A vízrendezés tárgya és feladatai - III. A vízrendezés fejlődése és szükségessége

42. ábra. A hajdan termékeny Babilónia ma Fényképezte: B. Hrozny akadémikus

sítrnényei. Kínában a nagy folyók, a Huangho és a Csangcsiang (Jangce) — mint ma is — nagy területeket fenyegettek elöntéssel. Az i. e. 2300 év körül vált híressé JÜ, a vízépítő. Egyszerű vidéki ember volt. Mocsarakat csapolt le, síkságokat öntözött, és árvédelmi töltésekkel eredményesen szabályozott vízfolyásokat. Nagy népszerűsége miatt később császárrá választották. Azonban egyéb uralkodók idején is létesítettek vízelvezető és öntözőcsatornákat. Közülük néhány hajózásra is alkalmas volt. Az 1130 km hosszú, Pejcsingtől (Pekingtől) Csangcsou-ba vezető Nagycsatorna (Császáresatorna) egy része már i. e. 480-ban készen volt (44. ábra), azonban építését csupán az i. sz. YTII. században fejezték be.

A régi Indiában, Arábiában,

Szíriában, Palesztinában, Perzsiában és másutt is építettek különböző vízrendezési létesítményeket, azonban a fő meliorációs tevékenység ezeken a vidékeken mindig az öntözés volt.

Európában az első meliorációs munkálatokat a görögök és a rómaiak végezték az i. e. 1. évezredben. A vízrendezésre, az öntözésre, a teraszok létesítésére, valamint a melioráció egyéb módszereire vonatkozó ismeretek Föníciából, Szíriából és

42. ábra. A Nílus vízállásgörbéje (Az 1846 -í- 1867. évek átlagértékei.)

6 Vízrendezés — 44 312

81