Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - III. A vízrendezés fejlődése és szükségessége
Egyiptomból kerültek át az ókori Görögországba. Vízrendezési munkálataik közül említésre méltó a boiotiai Kopaisz-tó i. e. IV. évszázadban végrehajtott lecsapolása. Ezt a mintegy 25 000 hektár kiterjedésű tavat számos vízfolyás (a Kephisszosz, a Melasz, a Phalarosz stb.) táplálta, és nagy vizek idején sok várost, többek között Athént, Mident, Eleusziszt elöntéssel fenyegetett, és elpusztította Orhomenosz városát. Ennek az állapotnak oka az volt, hogy a tó vizét csupán föld alatti járatok vezették el. Ezek beömlési szakaszait a hordalék gyakran eltömte, vagy pedig földrengés során a járatok megrongálódtak. A járatok szabaddá tételét és két elvezető táró építését kezdte meg KR ATÉSZ NAGY SÁNDOR idejében. Az elvezető tárók befejezésére nem került sor. Az árvizek elleni védekezésül körtöltéseket is építettek. A szelinunti mocsarak egyéb leesapolási munkáiban (i. e. 450-ben) EMPEDOKLÉSZ görög filozófus is részt vett. A régi rómaiak számos vízrendezési létesítményt építettek, ezek közül azonban sok befejezetlen maradt, mert létesítésük célja meghaladta az akkori műszaki lehetőségeket. A legrégibb ilyen jellegű munka a Rómától délre fekvő Albanói-tó i. e. 396. évi lecsapolása volt. A lecsapolás céljára 1200 m hosszú, mintegy 1,50 m széles és 2 H- 3 m magas tárót építettek. A munkát a táróépltésben jártas etruszk foglyok végezték. Később, i. e. 289-ben, a szabinok földjén levő Velinus tó vízszínét süllyesztették. Ugyancsak jelentős munkálat volt a mintegy 60 000 hektár kiterjedésű latiumi, pontusi mocsarak lecsapolása. A lecsapolás során mintegy 0,50 m széles és 1,80 m magas, föld alatti csatornák sűrű hálózatából álló talajcső-rendszert létesítettek, a csatornák fenekére gyengén kiégetett, kúposán egymáshoz csatlakozó, 430 mm átmérőjű agyagcsöveket vagy nyeregtetőszerűen elhelyezett, égetett agyaglemezeket helyeztek (451a ábra). Ennek a talajcső-rendszernek főgyűjtője az ismert régi római út, a Via Appia mentén haladt. A talajcső-hálózatokról írásos említést először COLUMELLA római író i. e. I. században írt, De re rustica című munkájában találunk. Egyrészt nyílt, másrészt zárt (patenies82 44. ábra. A régi kínai Nagycsatorna (A csatorna hossza 1130 km)
