Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
39. ábra. Völgyzárógát (Az egyik csehszlovákiai völgyzárógát.) A Mezőgazdasági Főiskola (VSZ) Meliorációs Tanszékének gyűjteményéből tározóterű, völgyzárógátas tározókként létesítik. A tározótér egy része a vízvisszatartás, legnagyobb része azonban a különböző szükségletek — az elektromos energia termelése, az öntözés, az ipari-, valamint az ivóvízellátás, a hajózás, a vízfolyások vízjárásának kiegyenlítése — kielégítésére létesült (39. ábra). A halastavakat, minthogy jelentős vízvisszatartó szerepük van, vagy a vízlevezető rendszerek természetes befogadói, közvetlenül a mezőgazdasági víz- gazdálkodás létesítményei közé soroljuk. A talaj termékennyé tétele céljából végzett mezőgazdasági munkálatok mindenekelőtt olyan ún. folytatólagos agrotechnikai beavatkozásokként egészítik ki a vízrendezést, amelyeknek a vízrendezés által érintett területek talaját a teljesen hatékony mezőgazdasági termelésre alkalmassá kell tenniök. Ezek a mezőgazdasági munkák beruházásokat nem tesznek szükségessé, elvégzésükre a szokásos mezőgazdasági felszerelésekkel vagy közvetlenül a vízrendezési munkálatok befejezésekor, vagy az attól számított 2-^-4 éven belül kerül sor. Ezek egyszeri beavatkozások. Meg kell különböztetni tőlük a vízrendezés által érintett területeken később végzendő agrotechnikai műveleteket. Ezeket a munkákat az elvégzésükhöz szükséges anyagok (trágya, vetőmag stb.) és pénz biztosítása céljából legalább egy évvel korábban kell a gazdasági egységek évi termelési tervébe bevenni. A vízrendezési munkálatokat követő agrotechnikai műveletek fontosabb alapelveit a vízrendezési tervek tartalmazzák (XX. 1. fejezet). Ezek a mező- gazdasági munkák egymástól részben különbözők, attól függően, hogy a vízrendezés szántóföldeket vagy réteket érint-e. Erről részletesebben a későbbiekben 77
