Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
romlása miatt a mezőgazdasági művelés szempontjából értéktelenek. Ilyenek a terméketlen homok- és kavicstalajok, továbbá a nagyon kötött, a sós, valamint az elhanyagolt talajok (ilyenek például a hegyi legelők vagy a bánya- művelés, az ipari termelés stb. következtében tönkrement talajok). Minthogy ezeknek a talajoknak kultivációja, esetleg rekultivációja a vízrendezési munkálatoknak rendszerint elválaszthatatlan része, ebben a munkában tárgyaljuk a kultiváció, illetőleg a rekultiváció kérdéseit is (XV.I Ih-XIX. fejezet). A vízrendezési munkálatok során végül figyelembe kell venni a táblásítás szempontjait, minthogy a vízelvezető csatornák és árkok sem a táblák egészét nem bonthatják meg, sem a mezőgazdasági munkák gépesítését nem akadályozhatják. Ezért a csatornákat a mezőgazdasági területek dűlőrendszerével, a gazdasági utak, a védőerdősávok és az egyéb, úgynevezett társadalmi létesítmények tervével összhangban kell építeni, és az egyes táblákon a helyi vízrendezést talaj csövezéssel kell végezni. A vízrendezési munkálatok terveit azért is a legszorosabb összefüggésben kell kidolgozni az érintett területre vonatkozó egyéb gazdasági és műszaki beavatkozások terveivel, mert a művelési ágak, a gazdasági utak és a táblák megfelelő és célszerű helyszínrajzi elhelyezésével a szükséges vízrendezési létesítmények száma és terjedelme csökkenthető. A részleteket tekintve utalunk K. JÜVA Meliorace (Melioráció, Állami Mezőgazdasági Kiadó, Prága, 1962) című vágyj. BARAN—J. HRÜZA Hospodársko-technické úpravy pozemkov (A táblásítás gazdasági és műszaki kérdései, Pozsony, 1953) című könyvére. Az említett összefüggéseket tekintve látható, hogy a vízrendezés mindig nagyon összetett, olyan feladat, amelynek helyes megoldása céljából sok előkészítő tanulmányt kell kidolgozni, és kiterjedt tervezési munkát kell végezni, az előkészítési munkákat pedig szakszerű alapokra helyezett, gyakran hosszú ideig tartó és több szakaszú építésnek kell követnie. Ezért a mezőgazdasági vízgazdálkodással foglalkozó szakembereknek nemcsak a vízrendezés kérdéseiben, hanem a melioráció, valamint a kapcsolódó tudományágak, különösen a talajtan, a hidrológia, a klimatológia, a meteorológia, az agronómia, a köz- gazdaságtan stb. egész szakterületén is tökéletesen járatosaknak kell lenniök. Ezen kívül el kell sajátítaniok a vízrendezéssel és a meliorációs beavatkozásokkal és létesítményekkel kapcsolatos legújabb műszaki ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat, minthogy a rájuk bízott feladatokat csupán így tudják szakszerűen, gazdaságosan és a legrövidebb idő alatt megoldani. b) A vízrendezés helye a talaj termékennyé tételére alkalmazott módszerek között A vízrendezés feladatát a melioráció fogalmánál még tágabb értelmezésben, a talaj termékennyé tételére alkalmazott módszerekkel összefüggésben, vagyis mindazzal a beavatkozással összhangban kell megoldani, amelyeknek célja a 74
