Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
36. ábra. A lefolyó csapadékvíz által erodiílt és elvizenyósített terület Fényképezte: Ing. K. Tausch továbbá duzzasztószelepekkel ellátott talajcső-hálózatokat stb. alkalmazva — egyúttal ki kell elégíteniük az öntözés igényeit is. Nem kevésbé szoros kapcsolatban van a vízrendezés az erózió elleni védelemmel is, minthogy a talaj elvizenyősödését és a víz által létrehozott eróziót igen gyakran azonos ok, mégpedig a hegyes és dombos vidékek lejtőin lefolyó felszíni víz okozza (36. ábra). Ezért a melioráció egyes beavatkozási módjai, mint például a külvizeket felfogó árkok és csatornák létesítése, a teraszok képzése, a talaj szerkezetének megjavítása, az erdősítés stb. mind az erózió elleni védelem, mind pedig a vízrendezés követelményeit kielégítik, és alkalmazásukkor ezeket az összefüggéseket figyelembe kell venni. Maga a vízrendezés azzal mérsékli az eróziót, hogy megjavítja a vízrendezés által érintett területen annak a csapadékvíznek a beszivárgását a talajba, amely egyébként a felszínen folyna le, és a lejtőkön kimoshatná és elsodorhatná a talajt. Különösképpen fontos azokból a talajokból elvezetni a felesleges vizet, amelyek vízzel telítődve vagy amelyekben csúszólapok kialakulva hajlamosak a suvadásra (erre vonatkozólag lásd K. JÚVA—J. CABLÍK Erózió-talajvédelem című, 1959- ben Budapesten kiadott könyvét). A melioráció további fontos, a vízrendezést igen gyakran kísérő munkálata a talaj termővé tétele (kultivációja). A kultiváció elvégzése elengedhetetlenül fontos terméketlen mocsarak és tőzegtelepek lecsapolása után, valamint olyan területeken, amelyek vízháztartásuk egyensúlyának megbomlása és fizikai állapotuk 73
