Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana

területen átfolyó vízfolyások vízállása és a területre hulló csapadék mennyisége közötti összefüggést.

A terep jellemzők közül főképpen a terep tagoltságát (konfigurációját), lejtési viszonyait (inklinációját) és a lejtőknek az égtájakhoz viszonyított helyzetét (expozícióját) vizsgáljuk. A sík területekre az elvizenyősödés szempontjából mindig különös gondot kell fordítani, minthogy az ilyen területeken a víz könnyen összegyűlik. A vízfelesleg által okozott károk legjobban azokat a nem megfelelő esésű síkságokat fenyegetik, amelyeket a környező lejtőkről lefolyó külvizek vagy a vízfolyások medréből kilépő árvizek elöntenek (32. ábra). Ezzel ellentétben kevésbé fenyegeti az elvizenyősödés a lejtős területeket, minthogy ezekről a be nem szivárgott csapadékvíz lefolyik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a lejtőn lefolyó víznek már akkor eróziós hatása van, ha a terep esése 4%-nál nagyobb; a víz kimossa és elsodorja a talajt. Ez ellen a káros hatás ellen a vízrendezés során a vízrendezési létesítmények megválasztásával és elrendezésével hatékonyan védekezni kell.

Minthogy a vízrendezési munkálatok tulajdonképpeni célja a talaj megjavítása, a vízrendezés szükségességének és alkalmazandó módszerének megítélése szempontjából a talajviszonyok jelentősége döntő. Ezért az érintett terület talaját a hidropedológiai vizsgálatok folyamán részletesen tanulmányozni kell. A hidropedológiai vizsgálathoz próbafúrásokat végzünk, illetőleg minta32. ábra. Elöntött síkság

(Csehszlovákia, a Morva folyó vízgyűjtő területének részlete.) Fényképezte:

Ing. V. Tuőek

6 Vízrendezés — 44 312

65