Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
zőinek figyelembevételével a legveszélyesebb csapadék-, valamint le folyási viszonyokat alapul véve kell meghatározni. A vízrendezési gyakorlatban különösen veszélyesek a tavaszi hóolvadáskor keletkezett vízhozamok. Ha a talaj fagyott, a tavaszi hóolvadáskor lefolyó vízmennyiség gyakorlatilag a hó teljes víztartalmának felel meg. Azonban a nyári záporok is okozhatnak veszélyes nagyságú vízhozamokat. A csapadék, valamint a felszínen lefolyó víz mennyiségének ismeretében következtetünk a beszivárgási viszonyokra, továbbá a felszín alatt lefolyó vízhozamra is (VII. 1/b és 3. fejezet). Erre a vízhozamra méretezzük a talajcsőhálózatokat. A vizsgálatok során egyrészt meghatározzuk a beszivárgó helyi csapadékvíznek, valamint a magasabban fekvő területekről a felszín alatt az érintett területre szivárgó vizeknek, az úgynevezett felszín alatti külvizeknek azt a részét, amely a talaj cső-hálózatba jut. A vízfolyások vízjárásának vizsgálata során, különösképpen ha a talaj el- vizenyősödését okozzák, vagy vizeik időnként kilépnek medrükből, vagy pedig ha befogadókként akarjuk használni azokat, meg kell határoznunk a jellemző vízhozamokat, valamint meg kell állapítani a jellemző vízhozamoknak megfelelő vízállásokat, a vízhozamok tartósságát, évenkénti gyakoriságát, különös tekintettel a tavaszi időszakra, amikor a felesleges vizek elvezetése a legszükségesebb. Ezeket a jellemzőket a vizsgált vízfolyások vízállásadatai alapján határozzuk meg. Ugyancsak értékesek a jellemző vízállásokra a helyi lakosságtól kapott megbízható adatok is, azonban ezeket felül kell vizsgálni. Ugyancsak ezeknek a vizsgálatoknak során állapítják meg azokat a nehézségeket és közvetlen károkat is, amelyeket a tervezett vízrendezés által érintett területen a szabályozatlan vízfolyások, az árvédelmi töltések vagy a duzzasztóművek okoznak, és ezeknek során határozzák meg a további szabályozások hidrológiai alapadatait is. Az előtanulmányokban érinteni lehet a vízrendezési létesítmények indokoltságát, pontosan meg kell határozni a vízrendezési létesítmények helyét, a vízjogi engedély tartalmát, hatályát és mindazokat az egyéb körülményeket, amelyek a vízrendezési munkálatok során okozott esetleges károk miatt szükségessé váló kártérítés mértékének meghatározása szempontjából fontosak. Ha az elvizenyősödést a talajvíz okozza, a hidropedológiai vizsgálatok során alkalmazott mintavételi gödrök vagy feltáró fúrások létesítésével (XX. 2/b fejezet) meg kell vizsgálni a talaj rétegződését, az alapkőzet jellemzőit, és meg kell határozni a talajvíz előfordulásának helyét, mozgását, felszínének esését, helyzetét és időbeli változását. Bonyolultabb esetekben ajánlatos a kísérleti talajvízszínt észlelő, valamint az egyéb kutakban érvényesülő talajvízszínre vonatkozóan méréseket végezni, és a hidroizohipszákat feltüntető térképet megszerkeszteni. Annak megállapítására, hogy a talajvíz honnan származik, ugyancsak meg kell határozni a talajvízszín ingadozása, valamint a vizsgált 64
