Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
a vizsgált területet azok a mennyiségek, amelyekben a csapadékra vonatkozó adatokon kívül a hőmérséklet vagy a telítettségi hiány stb. is kifejezésre jut. (Ilyen a Lang-, a Köppen-Gregor-, a Mináí-féle tényező.) A vízrendezési munkálatok szükségességére a legszembetűnőbben a vízháztartási mérleg egyensúlyát kifejező egyenlet mutat [(7) egyenlet]. Ezeknek a vizsgálatoknak elvégzéséhez ismerni kell a csapadék évi átlagértékét, továbbá a hőmérséklet és a párolgás jellemzőit. Ezeknek a mennyiségeknek mind a sok év átlagára, mind pedig a szélsőséges évekre, évszakokra, hónapokra és napokra vonatkozó értékeire is szükség van. Az éghajlati viszonyokra vonatkozó vizsgálat előfeltétele, hogy a végzendő vízrendezés területén vagy annak közvetlen közelében meteorológiai megf igyeléseket, főképpen pedig csapadékméréseket végezzenek. A csapadék évi összegén kívül meg kell határozni a csapadék időbeli eloszlását, intenzitását és időtartamait, valamint a tavaszi olvadás menetét jellemző értékeket, meg kell állapítani a nyári záporok gyakoriságát és intenzitását, valamint meg kell vizsgálni mindazokat a hatásokat, amelyeknek alapján a felszíni, valamint a mélyebben fekvő talajrétegek elvizenyősödésének lehetőségére következtetni lehet. Ajánlatos továbbá ismerni a légkör, valamint a talaj hőmérsékleti és nedvességi viszonyait, a vízháztartási egyenlet alapján végzett vizsgálatok során pedig a csapadékmérési megfigyeléseken kívül a lefolyásra, valamint a párolgásra vonatkozó megfigyelések adatainak is rendelkezésre kell állaniok. Az említett jellemzők meghatározására az érintett terület éghajlattani vizsgálatakor kerül sor (XX. 2/b fejezet). A hidrológiai viszonyok ismerete a vízrendezési munkálatok szükségességének megítélése és az alkalmazandó módszerek meghatározása szempontjából főképpen azért fontos, mert ezek tájékoztatnak a felszíni lefolyás keletkezéséről és menetéről, a víz beszivárgásáról a talajba, a talajvízháztartásról, a vízfolyások hálózatának kialakulásáról és helyzetéről, valamint arról, hogy a víz általánosságban milyen hatással van az érintett terület talajára. A csapadékvíz heves lefolyása, a patakok, valamint a folyók vízállásának nagymértékű ingadozásai, a talaj vízzel telítettsége és a magas talajvízszín mindig azzal a veszéllyel jár, hogy a talaj elvizenyősödik, elmocsarasodik vagy víz alá kerül. Ezért a hidrológiai vizsgálat eredményei alapján mindezekre a kérdésekre választ kell adni. Ugyancsak a hidrológiai vizsgálat során kell felmérni a vízfolyások hálózatának helyzetét, és kell rámutatni fejlesztésének szükségességére (XX. 2/b fejezet). A vízrendezési munkálatok elvégzésének szükségességét illetően mindenekelőtt a felszíni lefolyásnak van jelentős szerepe (VII. 1/c és VII. 2/a fejezet). A felszínen lefolyó vízhozam a mértékadó a felszíni vízrendezési létesítmények, a szabályozandó vízfolyások, valamint a létesítendő árkok és csatornák méretezése szempontjából is. Ezért a felszínen lefolyó vízhozamot a vízgyűjtő terület nagyságának, geológiai, morfológiai és mezőgazdasági művelési jellem63
