Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
soroljuk, amelyek megépítésének célja a vízrendezés által érintett terület védelme a külvizek ellen, a befogadó (vízfolyások, tavak stb.) szabályozása. Ebbe a csoportba tartoznak a csatornarendszerek és a velük kapcsolatosan épített jelentősebb műtárgyak (szivattyútelepek, zsilipek, vízkibocsátó műtárgyak stb.) is. A vízrendezési fő létesítményeket a vízrendezési rendszer vázának is nevezik. b) A vízrendezés helyi létesítményeinek (részletlétesítményeinek) a talajból a vizet közvetlenül elvezető csatornákat, talajcső-vezetékeket stb. nevezzük. A fő vízrendezési létesítmények az alapjai az egész vízrendezési rendszernek. Ezért tervezésüknek, létesítésüknek meg kell előznie a helyi vízrendezést. A vízrendezés fő létesítményeinek méreteit és egyéb jellemzőit az elvizenyő- södés okai, a víz elvezetésének lehetősége, a végzendő vízrendezés mértéke és más szempontok szabják meg. Ugyancsak jelentős szerepe van a fő létesítmények tervezése során a vízrendezés által érintett terület kiterjedésének is. Kisebb területek vízrendezésének fő létesítményei rendszerint egyszerűek, nagy területeket érintő vízrendezések során viszont rendszerint bonyolult fő létesítményeket kell építeni (vízfolyásokat kell szabályozni, töltéseket, kiterjedt vízelvezető csatornahálózatokat és egyéb vízrendezési létesítményeket kell építeni). 2. A vízrendezéshez szükséges adatok A vízrendezési munkálatok szükségességének eldöntéséhez részletesen ismernünk kell a felesleges vízmennyiség kártételei által érintett terület mezőgazda- sági termelési, valamint természeti viszonyait. Ezeknek a viszonyoknak megismerésére kutatásokat végzünk. A kutatási munka eredményeinek összefoglalása a vízrendezési létesítmények tervgyűjteményének része (XX. 2. fejezet). A mezőgazdasági termelési, valamint a természeti viszonyok jellemzőit egyenként vizsgáljuk meg, azonban figyelembe vesszük a jellemzők egymás közti kapcsolatát is. a) Természeti viszonyok A természeti viszonyok vizsgálata során az éghajlati és a hidrológiai viszonyokat, továbbá a terep és a talaj jellemzőit értékeljük. A vízrendezési munkálatok által érintendő terület éghajlati viszonyainak tanulmányozása során főképpen a csapadék, a hőmérséklet és a párolgás jellemzőit kell vizsgálnunk. Ugyanis első lépésben ezeknek ismeretében állapíthatjuk meg az elvizenyősödés okait, módjait és mértékét. Mint az előzőkben már említettük (I. 3/a fejezet), az 500 -r- 600 mm-es évi átlagos csapadék a félig nedves, a 600 -h 700 mm a nedves, a 700 mm-nél nagyobb csapadék pedig a különösen nedves területeket jellemzi. Éghajlati szempontból jobban jellemzik
