Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
Az agrobiológiai okok a helytelen gazdálkodás következtében keletkeznek. Különösképpen akkor éreztetik hatásukat, ha a termesztett növények és az alkalmazott vetésforgók hatására főképpen a talaj hatékony humusztartalma csökken olyan nagy mértékben, hogy a talajszerkezet rosszabbá válik. A szerkezet nélküli, a beszivárgó csapadékvízzel megfelelően gazdálkodni nem képes talajoknál a víz a felszínen összegyülekezik. Ez a jelenség különösen káros, ha az elvizenyősödés egyéb okaival kombinálódik. b) nyomás alatti víz 26. ábra. Szivárgó víz okozta elvizenyősödés Figyelmet érdemelnek végül az elvizenyosödésnek különböző építmények hatására keletkező műszaki okai. A hibásan elhelyezett építmények rontják a vidék hidrológiai viszonyait, és ezáltal megteremtik a talaj elvizenyősödésének feltételeit. így például a közlekedési vonalak (az utak, a vasutak) völgyeket keresztező, azonban elegendő hullámtéri nyílással vagy áteresszel el nem látott magas töltései akadályozhatják a csapadékvizek lefolyását, és a vizek helyi felgyülemlését okozhatják. A szennyvíztisztítás céljából végzett szennyvízöntözések, valamint rizstelepek árasztó öntözése károsan megemelheti a talajvízszínt. Az elvizenyősödés említett helyi és területi okai rendszerint nem különállóan, hanem egymást különböző mértékben kiegészítve fordulnak elő, ezért elvizenyősödést okozó hatásuk fokozódik. Általában a területi okok az alapokok, és ezekhez járulnak a gyakran többféle jellegű helyi okok. Fontos azonban megállapítani, hogy az előforduló okok közül melyik a legveszélyesebb és ezért a vízrendezési rendszerek létesítése szempontjából a mértékadó. Jellegzetesek az elvizenyősödés okainak alábbi kombinációi (az egyes kombinációkban az alapokokat kiemeltük): 1. Azok a helyi csapadékvizek, amelyek a terület kedvezőtlen tagoltsága és rossz esésviszonyai miatt a felszínen lefolyni nem tudnak, ezért a talajba feleslegesen nagy mennyiségben beszivárogva és felszínén stagnálva azt vizenyőssé teszik. Ez az eset különösen akkor fordul elő, ha a terület sík fekvésű vagy medence alakú, valamint ha a kötött, kis hézagtérfogatú, elenyészően kicsiny áteresztőképességű talajok felső rétege nagy mennyiségű csapadék lehullása, valamint a tavaszi hóolvadás után vízzel telítődik, és azután a párolgás eredményeképpen csupán lassan szárad ki. 2. Azok a helyi talajvizek, amelyeknek felszíne a feleslegesen nagy mennyi52
