Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata
kapcsolatának eredményeképpen kialakuló nedvességi viszonyoknak is. Emellett érvényesül a csapadékból a talajba szivárgó és abban talajvizet alkotó viz talajképző hatása is (lásd továbbá az I. l/o fejezetet). A nedves (a humid) éghajlat talaj képző hatása főképpen abban nyilvánul meg, hogy a beszivárgó víz a talajszelvényt átmossa, és eközben a talajban levő anyagok feloldódnak, kémiailag-hidrolitikailag elbomlanak, és a nehézségi gyorsulás irányában elvándorolnak. Ez a jelenség mérsékelten nedves (szemi- humid) éghajlat alatt nem feltétlenül káros, veszélyessé válik azonban akkor, ha az úgynevezett podzolképződés következik be, amelynek során az anyagoknak a mélyebb rétegekbe vándorlása következtében a felsőbb rétegek elszegényednek, és rosszabb minőségűvé válnak, degradálódnak. Túlzottan nedves (perhumid) éghajlat alatt, főképpen pedig mocsaras területeken gyakran tőzeg képződik. Ezzel szemben száraz (arid) éghajlat alatt, amikor a hiányos csapadék és a talajvíz nem biztosítja a talajrétegek átöblítését, a felső talajrétegben felhalmozódnak a kémiai mállási folyamatok során keletkezett vagy a kapillárisán felemelkedő talajvíz által a mélyebb talajrétegekből a felszínre szállított anyagok. Ennek következtében a talaj sótartalma nagymértékben megnövekedhet, és értéke egészen a terméketlenné válásig csökkenhet. Az élő szervezetek közül a talaj képződési folyamat szempontjából legnagyobb jelentősége a talaj felszínén levő növényzetnek (növénytakarónak) van, bár ugyancsak jelentős hatással vannak a humusz elbonnására, a tápanyagforgalomra és a mállásra a baktériumok is. Nagy hatásuk van még a talajban levő élőlényeknek is, főképpen a szerves anyagok szállítása és a talaj- szerkezet alakítása szempontjából. A növénytakaró közvetlen hatása abban nyilvánul meg, hogy a növényzet elpusztult részei növelik a talaj szervesanyagtartalmát, és ezáltal meghatározzák a humuszképződést és a talaj termékenységét. A növényzet közvetett hatása főképpen a talajklíma, valamint a talaj nedvességi és hőmérsékleti viszonyainak megjavításában nyilvánul meg. Az ember és az ember kultiírtevékenységének hatását a talajra találóan jellemezte V. R. VILJAMSZ azzal a mondasavai, hogy ,,a talaj a munka teímcke. Különösen a tartós talajjavító vagy általában meliorációs beavatkozások hatása kedvező. Ilyen pl. a vízrendezés, az öntözés vagy a védő erdősávok telepítése, továbbá a talaj céltudatos agrotechnikai megmunkálása, trágyázása stb. Ezek a beavatkozások olyan mértékben befolyásolhatják a talaj képződési folyamatokat, hogy a talaj kultúrtípusai keletkeznek. Ezek rendszerint jobbak és termékenyebbek, mint a természetes talajtípusok. Nincs kizárva azonban az sem, különösen akkor, ha a talajt helytelenül művelik és használják, hogy az eredetileg termékeny talaj agrotechnikai szempontból romlik, sőt terméketlenné válik. A talaj képződési folyamat eredményei a genetikai talajtípusok. Ezek vagy már teljesen kifejlődöttek (ezek a zonális vagy intrazonális típusok), vagy II
