Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata

pociig még fejlődők (ezek az azonális típusok). A legtermékenyebbek és a legértékesebbek a teketeföldek (a csernozjom talajok). A feketeföldek legnagyobb részét iszap, főleg lösz és löszös iszap alkotja. Elegendő mennyiségű humuszt tartalmaznak (humusztartalmuk Csehszlovákiában eleri az 5%,-ot), megmun- kálhatósági és fizikai jellemzőik nagyon kedvezők. Olyan szemihumid (félig nedves), kontinentális éghajlatú területeken fordulnak elő, ahol a nyári hőmérsékleti értékek nagyok, és a csapadék kevés (Csehszlovákiában 450 550 mm

csapadékú, a tengerszint felett 300 m-nél alacsonyabban fekvő területeken találhatók). Úgynevezett kétfázisú talajtípusok. A felső, humuszos szint színe a sötétbarnától a szürkésfeketéig változhat. Ez az A-val jelzett szint 30 -h 100 cm, sőt ennél nagyobb mélységben a nagyobb Ca-tartalmú szinten keresztül az anyakőzet C szintjébe megy át (2ja ábra, C szint).

Hasonló kétfázisú típus a rendzina talaj is. Ennek jellemzői mezőgazdasági szempontból nem mindig olyan kedvezők, mint a feketeföldek jellemzői. A rendzina talaj kizárólag nagy mésztartalmú kőzeteken (mészköveken, dolo2. abra. A genetikai talajtípusok vázlatos jelölése (a — csernozjom; b— rendzina; c — barnaföld; d, e — podzol). Ing. dr. J. Spirhanzh

nyomán

110

120

130

140

150

90

100

12