Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - IV. A vízrendezés hatásai és előnyei
terület talaja egészen 1,25 m mélységig, vagyis egészen a talajcsövek fenékmélysége alatti szintig több hasznos vizet tartalmazott, mint a nem talaj csövezett terület talaja. Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vízrendezés hatására megnövekedik a talaj teherbírása. Különösképpen a kötött, nedves állapotban folyóssá váló talajokra, valamint a mocsarakra és a tőzegtalajokra vonatkozik ez a megállapítás. Az ilyen talajok gépi megművelését a nagy víztartalom megnehezíti, vagy teljesen lehetetlenné teszi. Ezek a nehézségek a vízrendezés után nem jelentkeznek. Ugyanis a felesleges vizétől megszabadított, teherbíróbb talaj lehetővé teszi a mezőgazdasági és a melioráció céljára szerkesztett gépek alkalmazását, valamint a megfelelő utak és létesítmények megépítését. Lejtős területeken megfelelően elvégzett vízrendezéssel, különösképpen a kül- vizeket felfogó csatornák és árkok létesítésével egyúttal védekezhetünk az. egyébként a termőföld elsodrását, a talaj elmosását okozó erózió kártételei ellen is (XI. 2/a fejezet). 2. Biokémiai és jiziológiai hatások A vízrendezés kedvező hatással van a talaj biokémiai folyamataira is. Ugyanis az a körülmény, hogy a talajt a levegő jól átjárja, hogy bele megfelelő mennyiségű oxigén jut, valamint hogy jól felmelegszik, biztosítja, hogy a talajban oxidációs bomlási folyamatok játszódjanak le, és fokozza az aerob talaj- baktériumok tevékenységét. Ezért a felesleges vizétől megszabadított talajban szabaddá válnak azok a tápanyagok, amelyek az elvizenyősödött talajban kihasználatlanok maradnak, és teljes mértékben érvényesülnek a talajba juttatott természetes, valamint műtrágyák. Különösen kedvező hatással van a felesleges víz elvezetése az istállótrágyában levő, a talajba juttatott állati, valamint növényi eredetű, szerves anyagok elbomlására. A talajban levő szerves anyagok bomlása nagyon összetett biokémiai folyamat. A bomlás lefolyása nagymértékben függ a bomlást előidéző oxigén mennyiségétől. Az elvizenyősödött talajba nem jut elegendő oxigén. Benne az anaerob baktériumok hatására rothadás, vagy ha az anyagok nitrogént nem tartalmaznak, erjedés játszódik le, közben a kultúrnövényekre mérgező, oxigént nem tartalmazó vegyületek — kénhidrogén (H2S), metán (CH4), hidrogén stb. — keletkeznek. Ugyancsak keletkeznek különböző savak is (huminsav, tejsav, vajsav, ecetsav). Ezek bázisos sók hiányában csupán részben kötöttek, s így hatásukat szabad savakként fejtik ki. A bomlás során keletkező ammónia (NH3) a nitrifikáló baktériumok hiányában tovább nem bomlik, és a növényi táplálékfelszívás számára alkalmatlan alakban marad. Az így végbemenő bomlás végső terméke a savanyú humusz. Ez a kultúrnövények számára káros és mérgező tápanyag. 108
