Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés hatásának vizsgálata - IV. A vízrendezés hatásai és előnyei
és a vízeltávolítás folyamatának különböző talajokra vonatkozó összefüggését szemléltetik (58. ábra). Száraz időszakban viszont a talajban mozgó levegő kedvezőbbé teszi a talaj nedvességi állapotát. Ha a vízrendezés által érintett terület száraz talajába vízpárákban gazdag, meleg külső levegő hatol, a hűvösebb talajban a levegő páratartalma kicsapódik (kondenzálódik), és a képződő talaj harmat megnedvesíti a talajt. Az így érvényesülő nedvesítő hatás száraz években nagyon előnyös. Eredményeképpen a száraz, valamint az elenyészően kevés csapadékú időszakokban — mint arra a későbbiekben még kitérünk — a talajcsövezett területek talajának nedvességi viszonyai sokkal kedvezőbbek, mint a talajcsövezés nélküli talajoké. A már említett fizikai hatásokat még a hőmérséklet emelkedésének hatása is kiegészíti. Ez abban nyilvánul meg, hogy a felesleges vizétől megszabadított talaj, hőmérséklete 2-h 6 °C-kal mindig magasabb, mint az elvizenyősödött talajé. A hőmérsékletkülönbség függ az elvizenyősödés mértékétől, a helyi éghajlati viszonyoktól, a talaj jellemzőitől stb. Ennek a kedvezőbb hőmérsékleti állapotnak mindenekelőtt a vízrendezés által érintett terület talajának kisebb víztartalma az oka, de összefügg a hőmérsékleti viszonyok javulása azzal is, hogy a talaj pórusainak szabaddá válása következtében a meleg levegő és a meleg csapadékvíz behatolhat a talajba. Egy grammnyi talaj hőmérsékletének egy Celsius-fokkal való emeléséhez szükséges hőmennyiség (fajlagos hőmennyiség) a száraz talajok nagy részénél átlagosan 0,20-^0,25 kalória (homoknál 0,19, homokos iszaptalajnál 0,20, iszapnál 0,22, tőzegnél 0,25 kalória), ezzel szemben víznél ez a hőmennyiség 1 kalória. Ezért 1 g víz felmelegítéséhez 4 -4- 5-ször annyi hő szükséges, mint ugyanilyen mennyiségű száraz talaj felmelegítéséhez. Ennek következtében az elvizenyősödött talaj aránytalanul lassabban melegszik fel, mint a száraz vagy a mérsékelten nedves, annak ellenére, hogy a víz jobb hővezető, mint a levegő. Az elvizenyősödött talajnak ezt a lassúbb felmelegedését még rontja az a körülmény, hogy a víz egy része állandóan elpárolog, és a párolgás sok hőt von el a talajrészecskéktől. A. MITSCHERLICH megfigyelései eredményeképpen megállapította, hogy különböző fajtájú és különböző nedvességtartalmú talajok azonos mértékű felmelegítéséhez az alábbi hőmennyiségek voltak szükségesek (az adatok 1 dm3 mennyiségű talajra vonatkoznak, mértékegységük kalória): A talaj neve Egy dm3 talaj felmelegítéséhez szükséges hőmennyiség (kalória), ha a talaj nedvességtartalma (a porozitás százalékában kifejezve) 0 20 50 70 100 Homok 302 385 510 502 717 Agyag 240 357 532 648 823 Humusz 148 300 525 676 902 104
