Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Szennyvíztisztítás a II. világháború után
SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Mélylevegő befúvásos medence (Kazincbarcika) mind a szennyvíztisztítás területéhez kapcsolódó egységesítési programot indított el. Az egységesített gazdaságos technológiai eljárásokat és műszaki megoldásokat az ország legkiválóbb technológusai dolgozták ki. Ennek megismerése és átvétele az alacsonyabb ismeretszinttel rendelkező tervezők számára ugrásszerű felzárkózást és versenyképességet eredményezett. Javította a gépészeti és villamos berendezések ipari hátterének lehetőségeit azzal, hogy általa alkalom nyílott a gazdaságosabb sorozatgyártásra. A berendezések csereszabatossága javította a tartalékkészletekkel való gazdálkodást, növelte a szolgáltatási biztonságot. Az egységesített technológiák alkalmazása meghatározott kapacitás-intervallumon belül kötelező volt, ami kedvezően hatott az engedélyező szervek munkájára is. Az OVH Varga György irányításával a Viziterv keretén belül létrehozta az Országos Vízügyi Egységesítési és Szabványosítási Központot (VSZK). Itt méretsor szerint mind az ivóvízellátás, mind a szennyvíztisztítás technológiai elemei és berendezései minta-, illetve típusterv szinten kidolgozásra kerültek. Ezek bárki számára hozzáférhetővé váltak. Az egységesítést nem csak a tervezők és a gyártók, hanem építés kivitelezők is örömmel fogadták. Egy-egy műtárgy többszöri, rutinszerű felépítésével javult a minőség, valamint a hiánycikknek számító dúcolási- és zsaluzóanyag többszöri felhasználása gazdaságosabbá tette a kivitelezést. Az VSZK tevékenységének másik kiemelkedő részeként szerepelt a víziközmű területre kiterjesztett szabványok és irányelvek kidolgoztatása. A több mint 25 éve kidolgozott irányelvek alapjai alig veszítettek értékükből, csapán az azóta történt fejlesztések hiánya miatt tekinthetők elavultnak. A nem kifejezetten technológus képzettségű vagy szemléletű hatósági emberek számára megköny- nyítette és felgyorsította az engedélyezési döntést, jószerével mentesítette őket a „felelősség vállalás” alól, aminek eredményeképp gördülékenyebbé vált az engedélyezési procedúra. Nem volt titok, hogy az egységesítés sok előnye ellenére hátrányokkal is járt. Az uniformizálás bizonyos értelemben megtorpanást okozott a fejlődésben, visszafogta mind a technológiai, mind a berendezések terén történő továbblépést. Ezt csak úgy lehetett volna kiküszöbölni, ha bizonyos idő elteltével a változásokat figyelembe véve, a szabványokat, műszaki utasításokat, stb. korszerűsítik, lecserélik. A rendszerváltást követően a gyökeresen megváltozó körülmények a korábbi gyakorlatot csaknem ■ 49
