Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Szennyvíztisztítás a II. világháború után
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Levegőztető medence az agárdi szennyvíztelepen teljesen felszámolták, az egységesítési rendszer leépült, elvesztette jelentőségét. Az országra tóduló külföldi gyártók bizonyos - sokszor nem is létező gazdasági előnyök ígérgetésével - gyakran igyekeztek elavult berendezéseiket a szakmai ismeretekkel alig rendelkező önkormányzatokra ráerőszakolni. Pécs szennyvíztisztítását például 30 éves (vízszintes tengelyű) levegőztető eljárással kívánták megoldani. Nehezen fogadták el azt a nézetet, hogy az ország számára immáron nem olyan berendezés kell, ami évtizedek óta működik, hanem olyan, amely évtizedek múltával is korszerű és gazdaságos lesz, s a jövőbeni feltételeket mintaszerűen kielégíti. Szennyvíztisztítási eljárások A csatornán érkező szennyvizet minden körülmények között először a darabos anyagoktól kell először mentesíteni. Ennek eszközei a kőfogó, a durvarács, a finom-rács (szűrés 5-20 mm pálcaosztás), a homokfogó műtárgy. E tisztítási fázist összefoglalóan „mechanikai előtisztításként” szokás emlegetni. Régebben főleg bővizű befogadók esetében ez jelentette magát a szennyvíztisztítást, a továbbiakat a folyó hígító és öntisztító hatására bízták. Ezt követi az ülepítés, melynek feladata az úszó, lebegő anyagok leválasztása. (Hidraulikai szempont50 ■ ból megkülönböztetik a hosszanti, függőleges, és a sugárirányú áramlással kialakított medencéket). A mechanikai tisztítás, az ülepítéssel kiegészítve együttesen az I. tisztítási fokozatot jelentik. Ezt követi az ún. biológiai vagy II. tisztítási fokozat. A hetvenes évekig a csepegtetőtestes tisztítás volt az elfogadott módszer. Ez úgy működött, hogy a különböző anyagú szűrőtesten lassan átszivárogtatták a szennyvizet. A benne lévő szerves anyag eltávolítását a szűrőrétegen kialakult biológiai hártya sejtjei végezték. Az eleveniszapos eljárásnál ugyanezt a baktérium törzsek bonyolultabb reakció-kinetikai egyenlettel leírható biokémiai folyamat során - intenzív levegőztetés (oxigén hozzáadás) - hatására végzik el. A II. fokozat itt levegőztető medencéből, a sejtanyag kiülepítését (visszatartását) végző utóülepítőből, továbbá a kiülepített eleveniszap egy részének a tisztítási rendszerbe történő visszajuttatását biztosító „recirkulációs gépházból” valamint a szükség szerint hozzá tartozó vezetékrendszerből áll. Ezzel az eljárással a települési szennyvízben szállított szerves anyagnak általában 85-92%-át lehet eltávolítani. A szennyvíz a szerves szennyeződéseken túlmenően foszfort, és nitrogént is jelentős meny- nyiségben tartalmaz. Ezek az anyagok a befogadók (vízfolyások, tavak, tengerek) növényvilágának tápanyagaként azok káros elburjánzását okozzák. Iszapvíztelenítő berendezés Agárdon
