Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A kivitelezés és a gépészet fejlődése
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Ma már fontos hangsúlyt kap a szennyvíztelepek esztétikus kialakítása eltávolítási megoldásai mind-mind arra irányul nak, hogy a szennyvíztisztító telepek berendezései kisebb helyen, de esztétikus kialakítással töltsék be funkciójukat. A társadalom által idomtalan- nak minősített anyaggal való elhivatott foglalkozás nem jelenti azt, hogy az ott dolgozóknak szennyes, és egészségtelen körülmények között kelljen feladatukat ellátni. Ma már a gépészet és a szorosan hozzá kapcsolódó irányítástechnika a lelke a tisztítási műveleteknek, vagy úgy is mondhatni a tisztítás folyamatos hatékonysága biztosításának záloga. Az üzembiztonságra való törekvés fontos szempont, mert a biológiai vonal érzékenysége a gépek üzemének kiesését csak rövid időre, vagy egyáltalán nem viselik el. A korábbi évek tapasztalata alapján követelményként kell rögzíteni, hogy a gépészeti berendezések minőségén nem szabad takarékoskodni! Az üzemeltetés elmúlt 60 éve fejlődésének történeti áttekintése A csatornázás-szennyvíztisztítás üzemeltetetői teendőit a II. világháborút követő évekig a tulajdonos Tanácsok közvetlen hatáskörébe tartozó ki- sebb-nagyobb vállalatok végezték. Tevékenységük - a szennyvíztisztító telep hiányában - általában a gyűjtő hálózat karbantartására (pl. iszap eltávolításra, szivattyútelep működtetésre, hibaelhárításra, stb.) korlátozódott. Az ivóvízellátás ugrásszerű fejlesztésével megnövekedett a használt vizek elvezetésére vonatkozó közegészségügyi és egyben civilizációs igény, mely kezdetben a hálózatok építésére és - némiképp minimális lépésként és nem is mindenütt - csupán mechanikai fokozatú berendezés megvalósítására szorítkozott. A szennyvíztisztítás során felmerülő feladatokat - nagyobb városok kivételével - általában szakmunkások (lakatosok, villanyszerelők, kőművesek) látták el. Valójában telepvezetőként tevékenykedhettek. A befogadók védelme érdekében hozott, folyamatosan szigorodó rendeletek azonban egyre ösz- szetettebb technológiai megoldásokat követeltek, melyek már mind az üzemeltető, mind a hatósági ellenőrző szakemberek minőségi összetételének kérdéseit is napirendre tűzték. Hol volt akkor még műszeres ellenőrzés. Szakmunkás képzés hiányában, vízvezeték szerelő vagy lakatos volt a - botcsinálta - szakember, akik csupán a gépek, tolózárak mozgásban tartását, esetleg dugulások (pl. rácsszemét eltávolítás) elhárítását tartották szemük előtt. Mint korábban olvasható volt, a XX. század első felében alig néhány tisztító telep épült. Ezek közül 132 ■