Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A kivitelezés és a gépészet fejlődése
A KIVITELEZÉS ÉS A GÉPÉSZET FEJLŐDÉSE Csepegtető testes szennyvíztisztító telep azonban egyikben sem volt olyan, ahol a működést szervezetten ellenőrző labor vizsgálatokat folytattak volna. Az első szennyvízvizsgáló laboratórium kialakítása Lesenyei József nevéhez fűződik, aki 1931-ben a Fővárosi Csatornázási Műveknél honosította meg, ám - sajnos - az országban sokáig nem akadt követője. Bár a szennyvíztisztítás megvalósítására vonatkozó kötelezés már a XIX. sz. második felétől életben volt, foganatja kevésbé volt kézzel fogható. Az 1950-es években azonban az erőteljesen növekvő vízszennyezés hatására a II. világháborút követően az első vízminőségvédelmi előírásokat is tartalmazó jogszabály a 2/1952. MT sz. rendelet volt, amely ezúttal is kimondta, hogy a szennyvizeket csak kellő tisztítás után lehet a befogadóba bevezetni. A 2038/1954. MT sz. határozat arról rendelkezett, hogy a népgazdasági vagy közegészségügyi szempontból káros szennyvizet kibocsátó üzemet szeny- nyvíztisztító berendezés nélkül tervezni, létesíteni, üzemeltetni nem szabad, a meglévő üzemeknél pedig szennyvíztisztító berendezést kell létesíteni 1971. december 31-ig, mint arról a 2004/1961. MT sz. határozat rendelkezett. Mint ismeretes, 1953-ban a többé-kevésbé hatékony önálló városi üzemeltetőket Megyei Vállalatokká szervezték, szakmai felügyeletüket pedig, az Országos Vízügyi Hivatal hatáskörébe utalták. Az alakuló üzemeltetői szervezet fejlesztése kezdetben három fő kérdés köré csoportosult: • megteremteni a szervezeti rendszert, • biztosítani a hozzáértő-szakértő személyzeti hátteret, • kiépíteni a minőség biztosítását célzó ellenőrzést. Az első teendők közé tartozott, hogy a feladatokhoz megfelelő szakértő személyzetet teremtsenek. Felsőfokú intézményekben frissen végzett fiatal - lehetőleg házaspárokat - lakással csábítottak, juttatásuk pedig, a vízművek viszonylag magasabb bér- kategóriájának köszönhetően ráadásul kedvezőbb is volt az országos átlagnál. Kezdetben természetesen az ivóvízellátás területe élvezett elsőbbséget, azaz ezt igyekeztek mihamarább feltölteni. Kialakult a szervezeti hierarchia (megyei központ, területi üzemigazgatóságok, helyi vállalatok, üzemegységek) s megkezdték lépcsősen az ellenőrző laboratóriumok fejlesztését is. Az eleveniszapos tisztítás megjelenésével a munkahelyeken már biológiai jellegű minőség ellenőrzés vált szükségessé, ezért egyrészt a szakszemélyzet ■ 133 Vízmintákat szállító labor-busz az 50-es években
