Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
A kivitelezés és a gépészet fejlődése
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Hosszanti ülepítő kotró szerkezete lönösen széles a választék a durva, és még nagyobb a finom rácsok területén. Szinte minden területre 3-4 fajta megoldás létezik. Itt is előtérbe került a KO anyag. Újdonság a spirálrács és a szalagrács. A rácsszemét kezelésnél megoldottá vált a rácsszemét csigás továbbítása, majd a mosóprésben való kezelése, de újabban már megjelent az aprítós mosóprés is. Szinte alig történt változás a homokfogók kialakításában. Minden gyártó a már bevált hosszanti átfolyású műtárgyba kínál tolólapos konstrukciót, vagy a láncos homokeltávolítást ajánl. A fém láncok helyét újabban már átvették a műanyag láncok. Ugyan csak szerepel a kínálatban a KO anyagú elzáró zsilipekkel szerelt tangenciális homokfogó is. Homokkezelésnél a korábban használt hidro- ciklonokat a tangenciális áramlású homokmosók váltották fel. A „kombinált előmechanika” területén a szűrés, a homokleválasztás, homokmosás, a zsírfogás egy vagy két sorba kapcsolt - KO anyagú - tartályban történik. Ezeket épületbe elhelyezve „meg lehet szívni” és a bűzös levegő filterbe vezetve megtisztul. A leválasztott termékek zárt edényzetben, vagy „végtelen” fóliazsákban, elszállításukig tárolhatók. Elő és utóülepítés már korábban használt és bevált gépi berendezései ma is használatosak, de valami kis finomítás mind a sugárirányú, mind a hosszanti ülepítőknél történt (vízelvezetés bukóvályú helyett vízszint alatti csőben, úszóiszap elvételi megoldások stb. szerepelnek). Az anyagminőség a normál tűzi horganyzott acél mellett korrózióálló acéllal, és alumíniummal vagy műanyaggal, illetve fentiek kombinációjával bővült. A láncos kotróknál a műanyag láncelem egyre gyakoribb. Megjelentek a léptetős kotrók is. Légbevitel gépészeti elemeinél már jóval jelentősebb változások tapasztalhatók. A felületi légbevitelt biztosító (vízszintes és függőleges tengelyű) berendezéseket felváltották a sokkal jobb, az oxigén bevitel szempontjából hatékonyabb (kgO,/kWh) légbefúvási eljárások. Kezdet kezdetén szerepelt a felszín közeli INKA típus, majd a különböző nagyságú buborékmérettel működő mély levegőztetők, melyek levegőztető fejei a kerámia anyagtól a gumimembránokig számtalan változatban láttak napvilágot. A 70-es évek második felétől nagyobb kínálat mutatkozott az egyszerű, „parfüm szóró” elven működő ejekto- ros berendezésekből. A komprimált levegőt előállító kompresszorok, fúvók mára már szintén széles választékban állnak rendelkezésre. A légbeviteli elemeknél a paneleket a tányérok váltják ki. Mindkettőnél a furatok lézerrel készülnek. A kerámia 128 ■ Levegőfúvók
