Juhász Endre: A szennyvíztisztítás története (MAVÍZ, Budapest, 2011)
Nagyobb városok szennyvíztisztítása
A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS TÖRTÉNETE Az eleven iszapos szennyvíz útja az utóülepítőbe igen komoly szerepet vállaltak a helyi gazdasági erők koncentrálásával a kistelepülések csatornahálózatainak és szennyvíztisztító telepeinek megvalósításában. A támogatási rendszerek átalakulásával a társulati forma elvesztette korábbi jelentőségét, de az általa korábban létrehozott létesítmények még hosszútávon emlékeztetnek a múlt század közepén kialakult és csaknem ötven éven át kiválóan működő rendszerről. E tekintetben nem mulasztható el a mozgalom egyik igen kiváló erjesztő és végrehajtó személyének, Koltay József oki. mérnök nevének megemlítése. 1990-ben - az ország 3040 települést tartott nyilván. Közülük 2456-ban volt vezetékes ivóvízellátás, mely közül 650 település ivóvize minősült nitrát szennyezés miatt közegészségügyileg veszélyeztetettnek. Az ivóvízellátásba bekötött lakások aránya 74% (2,88 millió lakás), míg ivóvízzel ellátott lakosok száma 8,9 millió fő volt. A szennyvízelvezetés korán sem mutatott hasonló arányt. Ez időben 372 településen volt egységes csatornahálózat, s a csatornahálózathoz kapcsolt lakások aránya csupán 41%-ot tett ki. Az összehasonlítást képező „közmű olló” 33%-ot mutatott. Ugyanekkor az országban 328 különböző fokozatú tisztítómű üzemelt, melyek összes kapacitása 1,45 millió m3/d volt. A biológiai fokozat kiépítettsége kb. 70%-ot, ezen belül a tápanyag eltávolítás (III. fokozat) mindössze 3-4%-ot tett ki. A városok közül, pl. Szolnok, Szeged, Komárom, Dunaújváros, Mohács a bővizű befogadók mentén egyáltalán nem rendelkezett semmilyen szennyvíztisztító teleppel, s a főváros szennyvizeinek is alig 20%-a került biológiai tisztításra. A munka dandárja a következő időszakra húzódott s adott kemény feladatot az érintett szakterület valamennyi közreműködője számára. 106 ■ Az agárdi iszapvíztelenítő gépház
