Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS Dégen Imre (1910-1977), az OVH elnöke dolgozószobájában TÖRTÉNETE Térképészeti Intézet parancsnoka volt, Bógner Ferenc oki. mérnök tanársegéd, akit a cserkészmozgalom újjáélesztése miatt ítéltek el, és a francia kapcsolatai miatt bezárt Bartha Sándor mérnök. A tervező részleg (iroda) vezetője Simor Pál építészmérnök volt, aki négy évet ült, s talán soha nem tudta meg, hogy miféle „szabotázs” címén kapta a büntetést. A névsorhoz tartozik a korábban - 1953-ban - szabadult Mistéth Endre, a Kossuth híd felépítményének tervezője (1946), akit a Kisgazdapárt építési és közmunkaügyi minisztereként - Rákosival történt összetűzése után - a hírhedt Péter Gábor pribékjei a miniszteri rezidencián tartóztattak le, majd ült hat évet. Mistéth volt egyébként - személyes tekintélye folytán - hosszú időn át a mérnökök belső rab parancsnoka. (A mindig humortól duzzadó zseniális mérnök az egyik beszélgetés közben elmondta, hogy odabent az elítéltek mindannyian ártatlannak vallották magukat, csupán ő érdemelt büntetést azért, mert a jól menő magántervezői irodáját felcserélte a miniszteri bársonyszékkel.) A névsort további 25-30, hosszú időre bebörtönzött kiváló mérnökkel és más szakemberrel lehetne még kiegészíteni. Ennek a Kozma utcai tervezőrészlegnek - ahová nagy szó volt a megkülönböztetett ellátás miatt az elítélt műszakiaknak bekerülni - feladata volt a nagyszámú hazai börtön és internálótábor mindenfajta terveinek, egyebek közt vízellátási és szennyvízelvezető (csatorna- és csepegtetőtestes szennyvíztisztító) rendszereinek megtervezése is. Az 1956-os forradalom után a KÖMI 401. Általános Épület- és Géptervező Iroda nevű börtönintézmény a BÉV keretén belül „polgári” tervezőcéggé alakult.
