Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Szakváry Jenő Vajda József Illés György 7 Az ő nevéhez is fűződik egyébként a falusi vízellátás egyik alapelemének, a hidro- glóbuszoknak a szabadalma. 8 1968-tól Országos Vízügyi Főigazgatóság helyett Országos Vízügyi Hivatal. A FÉLOLDALAS FEJLŐDÉS ELSŐ JELEI - A „DÉGEN-KORSZAK" 1954-56 körül a nagyobb ipari városokban felgyorsított iparosítással a közműfejlesztés nem tudott lépést tartani. Mivel azonban az ivóvíz nélkülözhetetlen volt, a vízműkapacitást és az elosztóhálózatot erőltetett ütemben bár, de megépítették. A magas beépítéses körzetekben a csatornafektetés kényszerén túlmenően a szennyvizek befogadóba vezetése előtti tisztítása legfeljebb előme- chanikai (rács, homokfogó) berendezések létesítésére korlátozódott. Az 1950-ben átszervezés címén megszüntetett Országos Vízgazdálkodási Hivatalt 1953-ban Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) néven újjászervezték. Az OVF felállítása után kerülhetett csak sor a vízellátás és szennyvíz-elvezetés kérdéseinek tervszerű irányítására. A tanácsi hatáskörbe tartozó víz- és csatornaművek tekintetében azonban a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium (VKGM) működésével párhuzamosan nem alakulhatott ki hatékony vízügyi irányítás. A VKGM megszüntetése után a tanácsok vízellátással és csatornázással összefüggő tevékenységének felügyelete az OVF-hez került át. A tanácsok építési és közlekedési osztályai megnövekedett vízügyi feladataival összefüggő létszámhiányának áthidalására a területi vízügyi igazgatóságok - főigazgatói utasításra - egy-két szakembert (mérnököt és technikusokat) átadtak a megyei osztályoknak. Ezek a szakemberek azonban inkább a vízkár-elhárítási és vízrendezési tevékenységet irányították, és a víziközművesítés ügyeivel kevésbé tudtak foglalkozni. Jellemző volt a korra, hogy az ipartelepek vízgazdálkodási feladatait az OVF Vízellátási és Csatornázási Osztálya irányította, de a települések hasonló felügyeletére nem kapott jogi kompetenciát, ill. statútuma a két terület beruházásainak összehangolására terjedt csupán. A települések víziközműveinek irányítása addig a Belügyminisztérium kötelékébe tartozó egység irányítása alatt állt, melynek vezetője Vajda József (1918-1979), a későbbi OVF-elnökhelyettes, majd a Vízépítési Tröszt vezérigazgatója volt. Munkatársai között szerepelt Illés György (1919-1998), a későbbi vízellátási-csatornázási főigazgató, majd elnökhelyettes, Bartha Tibor, a későbbi vízminőségi felügyelet helyettes vezetője. Ez az egység az '53-as átszervezés során a magját képezte annak az OVF-es szakmai osztálynak, melynek első vezetője Harsányi Szabolcs (1912-1989) lett.7 A forradalmat követő 10-12 év (1958-1970) tekinthető a vízellátás-csatornázás gyorsított ütemű fejlesztését megalapozó időszaknak. Az ismét rangot kapott szervezet8 - Dégen Imrének, a vízügyi ágazat háború utáni kiemelkedő egyéniségének kiváló szervező-irányító tevékenysége eredményeként - a lakosság ivóvízellátásának, valamint a települések, övezetek csatornázásának gyorsított ütemű fejlesztéséhez megteremtette a műszaki, gazdasági és jogi alapokat. Ezek közül kiemelhetők:- a központi és területi irányító, üzemeltető szervezetek létrehozása,- az állami és lakossági pénzügyi források mozgósításához szükséges jogi alapok megteremtése,
