Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Csatornázás a budapesti Hősök terén az 1950-es években A RÁKOSI MÁTYÁS KISSZÁLLÓ VENDÉGEI A Gyűjtőfogházban 1956-ig létező KÖMI 401. Általános Épület- és Géptervező Iroda az intézmény „legelőkelőbb” szárnyában működött, amelyet a börtönargó Rákosi Mátyás Kisszálló néven emlegetett. A KÖMI 401. politikai elítéltként bebörtönzött mérnök kutatókat foglalkoztatott. E kényszermunka magas színvonalára jellemző, hogy az intézményt a hazai számítástechnika bölcsőjének is tekintik. A jelesebb elítéltek közül itt dolgozott pl. Szentiványi Domonkos, a gépírócsoport vezetője, aki 1944-ben Horthy kormányzó képviseletében az oroszokkal megkötött ún. titkos békeszerződést aláírta, s mely Szálasi hatalomra jutása után érvényét vesztette. A Rákosi-rezsim később „árulás” címén bebörtönözte, és csak 1956 végén szabadult. A tervezőrészleg fénymásolómestere vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy, a Szent László-hadosztály parancsnoka volt, aki egyébként a „viharugrás” világcsúcstartója és az ernyő gyorskioldó rendszerének feltalálója volt. Szintén itt kapott kiszabadultként munkalehetőséget dr. Ródé Béla volt államtitkár mint anyagbeszerző, dr. Sárkány József volt államtitkár mint irodai titkár, Békássy István gépészmérnök, Horthy egykori repülőgépparancsnoka, gépész tervező, Böröcz Imre kiváló statikus. A halálra ítéltek közül négy-hat heti siralomház után kegyelmet kapott mérnökként és vezetőként a kiváló mérnök, Dákay István, illetve a Ludovikán tereptant oktató Kérey Hugó volt százados, matematikatanár, aki később - Kádár János engedélyével - vörös diplomás építőmérnöki oklevelet szerzett. Ugyancsak itt dolgozott geodétaként vitéz Vásárhelyi János ezredes, aki a Honvéd
