Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE

\

Az 1950-es évek jellemző momentumai: Sztálin- születésnapi emléklap és jegyrendszer

5 Az egykori középkori település ma Tokodhoz tartozik.

6 Ennek az élére az akkori miniszterelnök - Münnich Ferenc - kártyapartnerét nevezték ki (Huszár B. György).

vízfogyasztásai ösztönzően vagy inkább kényszerítőén hatottak részint a meglévő vízművek bővítésére, részint újak építésére.

A peremvárosok Budapesthez csatolásával kialakult egy másfél millió lakosú metropolis, ahová összpontosult a hazai ipar mintegy 40%-a. Érthető volt tehát az ivóvízellátás erőteljes fejlesztése. Ám ezt a csatornázás - különös módon a szennyvíztisztítás - olyannyira nem követte, hogy hatvan évvel később a főváros külső területein (kb. 6-7%) ez még a mai napig is megoldatlan. A vidéki városokban a hiányzó csatornázás aránya még ennél is kedvezőtlenebb.

Az ipari városok fejlesztése mellett (1956-1959) - a „tízezer bányászlakás programban” - tömegével épültek bányászfalvak vagy lakótelepek (pl. Dorog, Epszőnybánya,5 Mór, Balinka, Bodajk, Padrag, Zirc, Nagybátony, Sajószentpé- ter, Alberttelep, Putnok, Rudolftelep, Rudabánya, Ormosbánya, Petőfibánya stb.) ahol már az ivóvíz szolgáltatása mellett a csatornázást és a keletkező szennyvizek tisztítását is megoldották.

A bányászlakásprogram megvalósítására egy külön vállalatot, a Bányászati Építő Vállalatot hozták létre.6 A lakásprogram tervezését a BÉV-en belül kialakított tervezőrészleg végezte, melynek olyan fontosságot tulajdonítottak, hogy a Nehézipari Minisztérium épületében helyezték el. A dolog pikantériája, hogy ez a tervezőgárda a Kozma utcai Gyűjtőfogházban - mintegy 120 magasan képzett elítéltet foglalkoztató KÖMI 401. Általános Épület és Géptervező Irodából 1956-ban kiszabadult rabokból alakult.