Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás helyzete a két világháború között
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE A fekália „tonnás módszerrel" való elszállításának eszközei egy német szakkönyvből Klrinr Tonnr mit aufgrktapptan Derisel. KmuiUirttr Tríchtrr. Maufsstah UW. Wagrn fíir Tornimtraiuport. a Handkarre fúr Tonnáitrnmspoti. SZENNYVÍZCSATORNA CSAK MINDEN HARMADIK EMBERNEK Mérleget készítve közvetlenül a II. világháború előtti időszakról megállapítható, hogy a 120 db tízezer főnél nagyobb település közül csupán csapadékvízelvezetéssel 12 település, míg szennyvízcsatorna-hálózattal 26 rendelkezett. Az ellátott településen élő 4,17 millió lakosból 2,25 millió fő (36,8%) élvezte a különböző rendszerű csatornázások által elérhető „luxust”. Az ország teljes népességére vonatkoztatva az ellátottsági mutató jóval a 20% alatt maradt. A csatornahálózat összes hossza 1781 km volt, s ebből olyan, amelyik kizárólag szennyvíz elvezetésére szolgált, mindössze 105 km volt. A háború öt éve sok mindent átírt. A fejlesztési elképzelések papíron maradtak, a megkezdett beruházások csak részben fejeződtek be, vagy csírájukban haltak el. Sok létesítmény a háborús cselekmények során károsodott vagy megsemmisült. 1945-tel megváltozott az ország státusa, területe, majd 1948-tól alapvető mértékben társadalmi berendezkedése. Az emberek számára az örömöt a puszta túlélés jelentette. A felocsúdás után a leglényegesebb a romeltakarítás és a mindennapi élet szükségleteinek biztosítása volt.
