Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás helyzete a két világháború között
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE BALRA Újpest csatornahálózata 1940 körül JOBBRA Csatornafektetés az Alföldön Téglafalazásos csatornaszelvény építése 14 „24. § A vizeknek ártalmas anyagokkal való meg- fertőztetése tilos. Hogy mily intézkedések szükségesek arra nézve, hogy gyárakból, bányákból és más vállalatokból hulladékok és megfer- tőztetett vizek más vizekbe bebocsáthatók legyenek: az iránt a közegészségügy követelményei és a fennálló használatok tekintetbevételével a hatóság intézkedik” A VIDÉKI MAGYARORSZÁG - A KÖZMŰOLLÓ ÜTKÖZÉSIG NYITVA Mint már korábban is szerepelt, az 1885. évi vízjogi törvény14 előírta a szennyvizek befogadóba vezetése előtti tisztítását. A vidéki városok a mechanikai, némelyikük már a biológiai tisztítást is megvalósította (pl. Pécs, Miskolc). Az üzemeltetés a megfelelő szakemberek hiánya miatt - általában lenézett foglalkozás volt - nem minősült eredményesnek. A tisztítási technológiákat angol és német tapasztalatokra alapozva, biológiai csepegtetőtestes eljárással alakították ki. Történtek kísérletek a szennyvíznek öntözéssel történő elhelyezésére, ám sajnos az érintettek nem tanúsítottak ez irányban érdeklődést. A bővizű befogadók mellé települt nagyvárosok legfeljebb mechanikai előtisztításig (rács, homokfogó) jutottak, a vonatkozó törvényben lefektetett szigorúbb minőségi követelményeket egyszerűen figyelmen kívül hagyták. A főváros és Szeged a XXI. század első évtizedéig odázta el „büntetlenül” a kérdést, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a háborút követő mintegy ötven évig a fejlesztések központi irányítással történtek. Szeged esetében a főhatóság fontosabbnak tartotta a felette lévő városok szennyvízkérdéseinek megvalósítását. A két háború közötti időszak csatornázásának fejlődésére rányomta a bélyegét egyrészt a vesztett háború, másrészt az újabb háborúra való felkészülés. A városok kölcsönéről szóló 1925. évi XXII. te. engedélyezte a vidéki városoknak, hogy a kormányzat által jóváhagyott infrastrukturális beruházásaikra hosszú lejáratú törlesztéses külföldi kötvénykölcsönt felvehessenek. A New York-i Speyer bankház 1925-ben 10 millió, majd 1926-ban további 6 millió dollár értékű kölcsönt adott 57 magyar városnak. A kölcsön egyfelől segítette a városok kommunális beruházásait, másrészt a nem sokkal később bekövetkezett gazda-
