Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon
2. A CSATORNÁZÁS KEZDETI LÉPÉSEI MAGYARORSZÁGON Téglacsatorna építése Hieronymi Károly 31 Hieronymi Károly (1836-1911) mérnök, több kormány államtitkára és minisztere, a hazai mérnök- társadalom első miniszteri polcra emelkedett képviselője. Nagy szerepe volt a fővárosi Duna-szakasz szabályozásában, a Tisza-szabályozás befejezésében és a hazai vasúthálózat fejlesztésében. 32 Bodányi, 1910. lehet csatornával átmetszeni, mert megemelt nyomvonalaiknak - adandó alkalommal - árvízvédelmi vonalként kellett működniük. Az 1893-ban kiépített csatornarendszer egyesített rendszerű hálózatként működött, ám itt azzal a különlegességgel lehetett találkozni, hogy az udvari pöcegödrökből csak a folyékony anyagot vezették a csatornákba. Szegeden 1879-1908 között 915 725 koronát költöttek a csatornahálózat kiépítésére. Ezen időszakban a feltöltött városszint alatt létesített, falazott csatornahálózat hossza 50 km volt. Más városokkal összevetve Szeged csatornázottságát, a következőket láthatjuk: Budapest 349 km csatornahálózatát nem számítva a törvényhatósági joggal felruházott városok között csak Pozsony csatornázottsága haladta meg Szegedét - igaz, mindössze 5 km-rel. Ám Pozsonyé jobb minőségű lehetett, mert amíg Szeged csatornahálózata 1 millió koronát ért, addig a Duna-parti nagyvárosé 2 milliót. A BELÜGYMINISZTER INTELME Szombathely közműves fejlődése csak a XIX. század végén indult meg, s ebben kezdeményező szerepe volt Szabó Ernő polgármesternek, aki rövid öt esztendő alatt (1887-1892) figyelemre méltó városfejlesztési programot dolgozott ki. Az elképzelések és tervek gyakorlati megvalósítására nem is kellett sokáig várni. A történet hű krónikása Bodányi Ödön (1856-1921) városi főmérnök volt, aki 1910-ben megjelentett munkájában a szemtanú hitelességével idézi fel a Hieronymi Károly31 belügyminiszter szombathelyi látogatásának a város csatornázása szempontjából döntő epizódját.32 „1893-ban városunkban időzvén, mielőtt elutazott [volna] a vármegyeház udvarán társalgóit a vármegye és a város vezető férfiaival. Ott volt Széli Kálmán. Radó Kálmán főispán, dr. Reiszig Ede alispán, dr. Török Sándor polgár- mester, Éhen Gyula és többen. Beszélgettek Szombathelynek a vasutak által való fellendüléséről, mire a miniszter így szólt: »Most a városnak olcsó nagy kölcsön után kell néznie és vízvezetéket, csatornázást létesítenie, hogy modern várossá fejlődésének alapfeltételeit megszerezze. Ez az első teendő, e nélkül nincs fejlődés, nincs haladás!« A nagy magyar mérnök és kiváló államférfiú szavai visszhangot keltettek Ehen Gyula lelkében, és mintha megérezte volna, hogy a nehéz feladat megoldására ő van hivatva” 1895-től Éhen Gyula lett a város polgármestere, s 1901-ig tartó vezetése alatt fejlődött Szombathely igazi várossá „amelyet a belügyminisztériumban a vidéki városoknak követendő példaként szoktak odaállítani”. Az említett öt év alatt a város általános csatornázására Szombathely összes beruházási költségének több mint 11%-át fordították. A mintegy 16 ezer lakosú város vízvezetékének és általános csatornázásának tervét Farkass Kálmán, a közegészségügyi
