Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon
2. A CSATORNÁZÁS KEZDETI LÉPÉSEI MAGYARORSZÁGON ÉTI JEííYZKTKK^l QlIMC'.iSÄ j A VÍZÉPÍTÉS KÁ|( Éltől. ' K I. I 11 M M I II \ I. V, Klimm Mihály könyvének címlapja 15 Klimm, 1883. 16 Egyébként amikor ez a rendszer még csak kipróbálási stádiumban volt, az egyleti közlönyben, 1873-ban megjelent róla az első ismertetés Vidéky Lászlótól. ügyi szempontok mellett rögtön a gazdasági mérlegelés is helyet kap, mint amely döntő lehet az egyik vagy a másik várostisztító rendszer mellett vagy ellen. Klimm szerint a város egészségügyi helyzetének javítása tekintetében ez a szempont alárendelt fontosságú, mert a rendszer kerüljön akármennyi pénzbe, a város még így is „milliomokkalfölérő értékeket takarított meg’.’ Addig, míg az emberek nem laktak sűrűn egymás mellett, pl. faluhelyen, hol egy lakosra aránylag nagy földterület jutott, rendszerint nem volt külön intézkedés sem az esővíz, sem a házi moslék levezetésére, sokszor még a fekáliák eltávolítására sem. A be nem épített, ki nem kövezett talaj a vizek nagy részét felvette, a többi pedig lefutott, amerre utat talált.15 Azzal viszont, hogy kialakultak a városias települések, főleg azok belső kerületeiben a helyzet gyökeresen megváltozott. Hogy melyik város milyen csatornázási módszert válasszon, ehhez Klimm külföldi tanulmányútjáról készített beszámolójában (Úti jegyzetek, 1883) az akkoriban alkalmazott legújabb csatornázási rendszereket tekintette át. Egy táblázatban bemutatta, hogy pl. a Liernur-rendszer16 miként terjedt el Hollandiában (Doordrecht, Leyden, Amszterdam). Kezdetben Klimm is nehezen hitte, hogy ez az akkori viszonyok között bonyolultnak tekinthető műszaki rendszer nem csupán papíron, hanem a valóságban is működőképes lesz, de a helyszíni vizsgálat meggyőzte őt is. Kimutatta, mennyibe kerül a fekáliáknak a központi szivattyútelepre való összegyűjtése, amelynek elhordása azután már nem jelent nehézséget, mert az ürülék mezőgazdasági értéke, valamint a hollandiai mesterséges csatornákon történő szállítás olcsósága már nem okoz gondot a rendszer működtetőinek. Ezt követően Klimm az eltávolított fekália további kezelése és hasznosítása nyomába eredt. Az öntözéses használat tekintetében szkeptikus volt, a nagy víztartalommal való szállítást költségesnek találta, ezért egyedüli megoldásként a poudrette-készítést látta kivihetőnek. Ez egyfelől egy nedves, kénsavas kezelést jelentett, majd megfelelő főzést és lepárlást, amelynek végeredménye fekete trágyapor. (Az egész eljárást a répacukorgyártáshoz hasonlította.) Meglátása szerint a városok növekedésével, az emberek összezsúfolódásával egyre inkább gond lesz nemcsak az emberi ürülék, hanem a használt élelmiszerekből származó moslék kezelése is, ezt pedig egy rendszerben volna jó elintézni. Vagy a zsúfoltságot kell csökkenteni, tehát a városok terjeszkedjenek széjjel, „csináljunk helyet magunknak, amennyire lehet. Ha ezáltal távolabb is jutunk egymástól: ott van a sok modern közlekedési eszköz, összehoz az bennünket, amikor dolgunk van egymással”. Amíg a települések ott tartanak, hogy 15-20 ember együtt tanyázik és nyomorog egy szűk és nyirkos pincelakásban, addig a halálozási arány gyökeres javulására nem lehet számítani: „Azt hiszem, bármennyire legyünk barátai a korlátlan egyéni szabadságnak, mégis a mi viszonyaink között óhajtanunk kell, hogy az a humanitás, melyet újabban afegyen- cek irányában tanúsítunk - kiknek sokszor jobb levegőjük és egészségesebb fekvőhelyük van, mint a legtöbb munkáscsaládnak - kiterjesztessék, vagy ha kell, reáerőszakoltassék - a becsületes emberekre is. De mindez, amint első pillanat-
