Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon

2. A CSATORNÁZÁS KEZDETI LÉPÉSÉI MAGYARORSZÁGON

HELYŰAYOSAGI SZABÁLY

t SZABIK MIULTI

KEIIKLÉDEN KPITKNDÓ FÖLDALATTI

CSATORNÁK

Mdly Ó Outarári Királyi A pool oil Fenné*« Alfnl. 18174k ért Kímmxoiiv hó 3-án 3*9*3-lk «*. n. kell Ildytartótanáf» K. K. InléxTénynél fo*vii hdyhcn hájazatván, won éri ml. Mihály hó *0-án 16731-ik n. a. tanárai Végiét mdldl Idadatoll.

mt ~ */*t*

BALRA A Batthyány tér az 1876-os árvíz idején

JOBBRA

Az első csatornázási szabályrendelet (1847)

Csatornamunkások (francia karikatúra)

5 Garami et al.

sül szolgált az ország valamennyi városa számára. E rendelet már megkülönböztetett köz- és magáncsatornákat. A közcsatornákat főcsatornák, utcai csatornák és mellékcsatornák szerint osztályozza. Kimondta, hogy vezetéképítés kizárólag a városi hatóság jogkörébe tartozik. Elrendelte, hogy a csatornák megépítésével párhuzamosan a házak bekötése kötelező, és az építési költségek az utca mentén lévő telektulajdonosokat terheli.

A meglévő hálózatok hosszáról szóló első hivatalos adat szerint 1860-ban Buda 26,3 km, Pest 54 km hosszú csatornával rendelkezett. Összesen tehát 80,3 km, ami alapjában véve a felszíni víz elvezetését szolgáló csatornahosszat jelenti.5