Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS AZ ÓKORTÓL AZ ÚJKORIG BALRA Várárokba „pottyantós" vécé a nagyvázsonyi vár tornyának oldalán JOBBRA Török fürdő Budán (Rudas) 29 Trócsányi Zoltán: Magyar régiségek s ritkaságok. Idézi Magyar, 2000. Georgius keresztnevű magyar úrnak ugyanis nem a becsületes családneve, hanem a csúfneve volt „Polczonzaro”. Pusztákról idevándorolt nomád őseink már csak vándor életmódjuknál fogva sem ismerhették az ülőkés árnyékszék intézményét. Az ősmagyar harcos ha némi kényelmet akart szerezni magának e téren, dárdáját a földbe ütötte, és abba kapaszkodott meg. Később a ház mögött két karót vertek a földbe, és ezt már felülmúlhatatlan kényelmi eszköznek tekintették. Bizonyára megcsodálták hát és kinevették György urat, aki dolgát elvégezni - a nyugati divatot követve - „polcra” ült.29 A török hódoltság alatt csupán védelmi jellegű hadászati vízimunkákat végezetek. A várak környékét igyekeztek elmocsarasítani, így a legkisebbek közé sorolható Zalavár is képes volt a támadásokat elhárítani. További példaként említhető Kőszeg vára is, ahol széles várárok nyújtott Jurisics Miklósnak és katonáinak védelmet. Érdekesség, hogy e várárok vizének levezetést szolgáló kb. egy kilométer hosz- szú csatornát sikerült feltárni. Persze, a várárok sem jelentett mindenkor áthidalhatatlan akadályt az ostromló seregeknek. A nagyobb erődök közé sorolt Szigetvárt például úgy tudták bevenni, hogy a százezer fős törők sereg a vár körüli mocsarat előbb lecsapolta, majd hadi utat épített a falak megközelítéséhez. Természetesen a mai értelemben vett csatornaépítés az országban ebben az időben szóba sem került. Magyarország társadalmi-gazdasági színvonala a XV-XVI. század közepére az európai „feudális civilizáció” átlagára emelkedett. A hódító oszmán-török társadalom viszont - legalábbis ami a városaik közműves létesítményi rendszerét illeti - ettől lényegesen elmaradt, jóllehet a mai napig fennmaradt tisztasági fürdőikről nem szabad megfeledkezni. A városok tisztaságára, a római kort jellemző közművesítésre még az átmenetileg békésebb időszakban sem volt különösebb igény.
