Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás 1990 után

5. A CSATORNÁZÁS 1990 UTÁN

Az állami vízgazdálkodás 50 éve című emlékülés (Esztergom, 2003) elnöksége. Balról:

Katona Kálmán, Schamschula György, Váradi József, Persányi Miklós, Göncz Árpád, Rajczi Kálmán, Kovács Antal és Maróthy László.

A helyi önkormányzatokról szóló1, valamint az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonába adásáról szóló2 törvény alapvetően megváltoztatta a víziközművagyon tulajdonlását. A korábbi 33 vállalat a - regionálisok kivételével - helyi önkormányzatok tulajdonába került. Alkalmas szabályozás hiányában elaprózódási folyamat vette kezdetét, aminek az lett a következménye, hogy a viziközmű-szolgáltatást rövid időn belül több mint háromszáz, gyakran gazdaságtalanul kis üzemméretű társaság végezte - és végzi - az országban.

Bár a szakemberek tisztában voltak azzal, hogy ezzel ellentétben éppen az integráció szolgálta volna a magasabb minőségű és olcsóbb szolgáltatást, a politikai osztály által generált folyamatot nem tudták megállítani. A történtek két lényeges okkal magyarázhatók. Egyrészt túl nagy volt az önkormányzatok tulajdonlási éhsége, ezért kellett valamit nyújtani a számukra. Másrészt csábítóan hatott - főleg a kisebb települések esetében -, hogy a polgármesterek személyi kérdésekben is döntési joggal rendelkeztek, azaz önálló vízmű alapítása során lehetőségük adódott saját „líblingjük” vezetői székbe ültetésére. Nem elhanyagolható tényező volt, hogy a vízművek meghatározó képviselet nélkül maradtak, így kiszolgáltatottá váltak a politikusokkal szemben. A Közlekedési és Hírközlési Minisztériumba kényszerből integrálódott vízügy a korábbi szakmai és gazdasági irányítást nem volt képes megtartani, ugyanakkor a víziközműszolgáltatás iránti affinitással nem rendelkező felső vezetőket egyrészt nem is kérdezték meg, másrészt a kapcsolódó kérdések súlyosságát nem érzékelték, nem is értették meg. Az ágazat gyakorlatilag elvesztette saját szakterülete feletti befolyását, és jellemzően az olyan, a politikai demagógia indulataitól fűtött igazságtalan jelzőket sem volt képes lemosni magáról, mint a „paramilitáris vízügyi lobbi”, a „mérges pattanás az ország testén” stb.

1 1990. évi LXV. sz. törvény.

2 1991. évi XXXIII. sz. törvény.

EGY SÁRBA TAPOSOTT SZAKMA BECSÜLETE

A kilencvenes évek elején egy új környezetvédelmi szlogen, az ún. „fenntartható fejlődés” jött divatba, úton-útfélen erre hivatkozott mindenki. Sajnálatos módon a víziközmű-ágazatra sokkal inkább a mesterségesen előidézett „fennS0