Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE 27 Zaitz, 1938. 28 Aus den Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerin (1439, 1440). közműveit benőtte a természet, hiszen minden építmény, amit nem tartanak karban, óhatatlanul tönkremegy. Ellehetetlenült a közlekedés is. Hidak csak ott voltak, ahol a római kor kőhídjait az idő megkímélte. Ilyen hídfő-kialakítás maradványa látható pl. a nógrádverőcei határban létesített vízmű szomszédságában. A Kárpát-medencében a honfoglalást követő évszázadokból nincs csatorna- építésére utaló nyom, és igen nagy a valószínűsége, hogy ilyen nem is történt. A középkorban miként külföldön, nálunk is elsősorban a váraknak és a kolostoroknak okozhatott gondot a hulladékok és a szennyvizek eltávolítása. Sajnos ezek igen kevés kivétellel úgy elpusztultak, hogy semmi olyan emlék nem maradt fel, ami a hazai viszonyokat abból az időből jellemezné. Csak ritka történelmi forrásaink apró morzsáiból tudunk egyet-egyet kiemelni: például Szent Margit legendájából tudjuk, hogy az ügyeletes apácáknak volt a dolguk a kübli kicipelése és tartalmának a Dunába öntése... A legrégebbi okmányjellegű csatornázási emléket - német nyelven - a budai törvénykönyvben találták, amelybe az 1224-1421. évek között az egyes hivatalos rendelkezéseket sorban egymás után beírták. A 326. pont arról rendelkezik, hogy az istállókból, lakóházakból, árnyékszékekből (ti. a szennyvizet) fent vagy föld alatt úgy kell átvezetni, hogy se a szomszédot, se más embereket kár ne érje. A károkozást meg kell szüntetni vagy büntetést kell fizetni.27 A Magyar Királyság területén a XIII-XIV. századtól - főként olasz mesterek közreműködésével - jelentős kővárépítési hullám kezdődött királyi és főúri megrendelésre. Visegrád, Diósgyőr, Buda stb. várainak romjai hét-nyolcszáz év elteltével emlékeznek a korra. A várak mindegyike rendelkezett belső kúttal (hiszen ez telepítésének egyik fő feltétele volt), „folyó víz” bevezetéséről a visegrádi vár oroszlános kútja és a budai vár Zsigmond király korából származó vízellátó rendszere tanúskodik. A szennyvizek elvezetéséről viszont megfelelően hiteles adat nem vagy csak nagyon hiányosan áll rendelkezésre. Feltehetőleg ezeket a várárkon vagy nyílt árkokon keresztül valamely közeli vízfolyás nyelte el. A „szennyvízelvezetés” érdekes megoldásaként szolgál a nagyvázsonyi Kinizsi-vár, ahol a „latrinát” a lakó torony felső harmadában, a várfalon kiugratva helyezték el. A visegrádi vár és palota csodás vízellátásáról sok helyen megemlékeztek. Egy Lipcsében 1846-ban megjelent kötet28 Erzsébet királyné szobalányának naplója nyomán arra enged következtetni, hogy a Szent Korona ellopása során a lopáshoz használt kulcsokat és reszelőket a lopás után a „hölgyszoba szükséghelyébe” dobták. Minden bizonnyal ez egy hordozható, szobai árnyékszéket takart. Egyébként e fényűzőnek tartott várban csatornáról nem esik szó. A magyarországi viszonyokra nézve álljon itt egy kis részlet: A Szamota-Zolnai-féle Magyar Oklevélszótárban a polc címszó alatt, 1429- ből a következő figyelemre méltó bejegyzést találjuk: 1429 Georgius Polczon- zaro dictus - Máz. Rhédey. Ez az adat azért figyelemre méltó, mert egy művelődéstörténeti momentum emlékét őrizte meg számunkra. A XV. századbeli,
