Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE BALRA Főgyűjtőfektetés Budapesten JOBBRA Szennyvíziszap elkeverése szalmával politika kialakításához, továbbá fektessen le megfelelő stratégiát annak érdekében, hogy - a nemzeti környezetvédelmi programhoz igazodva - lehetőség nyíljon a befogadók védelmét biztosító és/vagy a szennyvizek újrahasznosításának feltételeit kielégítő korszerű technológiák alkalmazására, továbbá szolgáljon irányadóul a területfejlesztési bizottságok számára részletes fejlesztési programjuk meghatározásához”. KERETTERV AZ ISZAPRA A kerettervet követően 1996-ban az előzőhöz hasonlóan elkészült „Magyar- ország települési szennyvíziszapjainak kezelési, elhelyezési és hasznosítási koncepciója”. A fenti anyagokra alapozva kormányhatározat55 jelent meg Magyarország szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának irányelveiről. A határozat leszögezi, hogy a települések közműves ivóvízellátásának fejlettségi szintje megfelel az európai normáknak, de a szennyvizek ártalommentes elhelyezése területén jelentős az elmaradás. 55 2207/1996. (VII. 24.). AZ EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁS Az Európai Unióval megkezdett csatlakozási tárgyalásokra és a 91/271 sz. EGK- direktívával való összhangra hivatkozással a határozat kijelölte a követendő fejlesztési elveket, melyek közül a legfontosabbak: 1. csatornával kell ellátni és minimum biológiai fokozattal kialakított tisztítót kell létesíteni, minden 2000 LE- nél nagyobb településen, 2. a nem csatornázott településeken szakszerű közműpótlókkal kell a szennyvizet elhelyezni, 3. előtérbe kell helyezni a szennyvizek újrahasznosítását. A nemzeti program kiindulásául az 1998. december 31-i állapotot tekinti, célállapotként 2015. december 31-ét jelölte ki. Az EU-elvárások szerint a program településméret és környezetvédelmi besorolás szerint határozta meg a
