Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Iszap elszállítása a tatabányai szennyvíztelepről szennyvízkezelés kiépítésének végső határidejeit (utóbb az uniós támogatásokat is ennek megfelelően pályáztatják). A határozat azt is kimondta, hogy a meglévő programokat kétévenként felül vizsgálni, aktualizálni kell, majd ezt követően ezeket be kell illeszteni a Nemzeti környezetvédelmi programba. 1996-ban meg is történt a korábbi keretterv aktualizálása, ezt 1997-es dátummal a megyei szennyvízelvezetési koncepciók készítése követte. A koncepciókat központi irányítás mellett a vízügyi igazgatóságok - szakértők bevonásával - készítették, továbbá egyeztették a területileg illetékes környezetvédelmi, közegészségügyi és területfejlesztési szervekkel. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vízgazdálkodási főosztálya a 19 megyei és a fővárosi fejlesztési koncepció alapján olyan összegző anyagot készíttetett, mely alapul szolgált az EU-val folyó tárgyalásokhoz és az első magyar szennyvízelvezetési nemzeti program elkészítéséhez is. Időközben megindult az uniós szabályozásokkal kapcsolatos jogharmonizáció, ami számos korábbi rendelet deregulálását, ill. új rendeletek megfogalmazását tette szükségessé. Ez természetesen kihatott a műszaki szabályozás területére is. A csatornázás területén jelentős előrelépésnek volt tekinthető a 2001. évi LXXI. törvény országgyűlési elfogadása, mely fontos módosításokat tartalmazott az 1995. évi vízgazdálkodási törvényhez képest, így például egyértelművé tette, hogy a 2000 LE feletti agglomerációkban az önkormányzatok kötelezettsége a szennyvizek összegyűjtése, tisztítása, a tisztított vizek elvezetése. Önkormányzati kötelesség a szippantással gyűjtött szennyvizek, továbbá szennyvíziszapok ártalommentes elhelyezése is. Az önkormányzatok az e feladatok ellátásához szükséges létesítmények megvalósításáról, bővítéséről, működtetéséről és fenntartásáról is kötelesek gondoskodni. Időközben a korábbi „régió” szakkifejezést az ún. „szennyvízelvezetési agglomeráció” fogalma váltotta fel. Értelmezése szerint az agglomeráció olyan terület, amelyen belül a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék, szennyvíztisztító telepre vagy végső kibocsátási pontra vezessék. A Nemzeti program összeállításához egyrészt a 91/271 sz. EU-direktíva, másrészt a Bizottság 93/481-es határozata kötelezően betartandó szempontjai szolgáltattak alapot. 56 Az érzékeny területek kijelölése a 240/2000 (XII.23) sz. kormányrendelettel megtörtént. Eutrofizáció szempontjából érzékenynek minősül a Balaton, a Fertő-tó és a Velencei-tó, valamint vízgyűjtő területük. HÁZI FELADAT A tagországok számára előírt határidőkkel szemben az újonnan belépő magyar fél haladékot, illetve mentességet kapott. Eszerint a szennyvízgyűjtő rendszerek megvalósításának ütemezése a következő: 1. Magyarország 2008. december 31-ig létrehozza a Nemzeti programban kijelölt érzékeny területeken a 10 ezer LE feletti szennyvízelvezetési agglomerációkban a szennyvízgyűjtő rendszereket;56
