Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE Ábrahám államtitkár „beköszöntőjét” azzal kezdte, hogy a nagy múltú, tudományos alapokon nyugvó, öreg, gazdag vőlegényhez (értsd: a vízügyi ágazat) feleségül megy a szakmailag kibontakozó, fiatal, szegény, menyasszony (értsd: környezetvédelmi ágazat), s ebből a frigyből egy új élet fog teremtődni. A VÍZÜGY HÁNYATTATÁSAI A „házasság” nem sokáig tartott. Regényes volt, ahogy a „fiatal menyasszony” az „öreg házastársat” a rendszerváltás után - kígyót-békát kiabálva, a javait megtartva - a házából is kiebrudalta. Az aktuális kormány határozata értelmében a vízügy a közlekedési és hírközlési infrastruktúrát ellátó tárcához került, tehát 1990 őszétől az ágazat a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium keretén belül működött. A területi szerveket újból szétválasztották. A jól kiépített vízügyes laboratóriumok átkerültek a felügyelőségek tulajdonába, az egyéb (pl. jóléti létesítmények, számítási központ stb.) pedig a környezetvédelmi tárca fennhatósága alá kerültek. Ismét létrejött az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség. Ezzel párhuzamosan minden szinten nagyfokú, rossz értelemben vett vetélkedés indult a két fél között, ebből többnyire a politikai szempontból leértékelt vízügy került ki vesztesként. A TULAJDONVISZONYOK ÁTRENDEZÉSE AZ ÁGAZATBAN Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény az addigi vállalati struktúrákat és a közművekkel kapcsolatos korábbi fejlesztési programokat megváltoztatta. A törvény kimondta, hogy „a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges vízellátásról.. ”, ám nem szerepel a kötelezettségek között sem a szennyvíz-, sem a csapadékvizek elvezetése. A rendelet melléklete viszont azt tartalmazza, hogy a településfejlesztésben, a közszolgáltatások megteremtésében az állam támogatással szerepet vállal az önkormányzatok gazdasági alapjainak megteremtésében. A továbbiakban teljesen más alapokra helyeződött a támogatási rendszer. A többszörösen módosított 1992. évi LXXXIX. törvény lerakta a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerének alapjait. Ezt követően a 8005/1995 KHVM-rendelet meghatározta a támogatások rangsorát, amely szerint elsőbbséget élvezett a fokozottan érzékeny, üzemelő vízbázisok területén lévő 394 település, valamint a nyílt karszton, a Szigetköz térségében, a felszíni víztárolók környékén és az érzékenynek minősített Balaton, Velencei-tó és Fertő-tó vízgyűjtőjén található összesen 223 település. VISSZAÉLÉSEK A BERUHÁZÁSOKNÁL Az önkormányzatok a törvény alapján vízgazdálkodási feladatok ellátását szolgáló beruházások, rekonstrukciók megvalósítására és létesítmények megvásárlására - alanyi jogon - voltak jogosultak támogatást igényelni.
