Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás az ókortól az újkorig
A CSATORNÁZÁS AZ OKORTOL AZ ÚJKORIG 24 Hahn-Melly, 1965. Magyarországon egyébként először 1510-ben Saltzmann János nagyszebeni orvos alkalmazta a vesztegzárat, amellyel sikerült megvédenie a várost a pestistől. (Tahin én.) 25 Nevük állítólag onnan ered, hogy valamennyien egy Pappenheim nevű faluból származtak. (Magyar, 2000.) 26 Bunzlau (ma a lengyel Boleslawiec), ahol 1565-ben kiépítették a városka csatornázását. (Farkass, 1898.) amelyen a járványos területről érkezőknek 30 napot, később 40 napot kellett várakozniuk. (Ebből származik a vesztegzár szinonimájaként a „karantén” kifejezés (olaszul a „quaranta” 40-et jelent.24) Angliában csakúgy, mint másutt Európában, a fürdést az egészségre károsnak tartották, csatornázás nem volt, minden hulladékot az utcákra öntöttek. London főutcáin például éjszakánként disznócsordákat vonultattak végig, hogy a moslék nagy részét eltakarítsák. 1348-ban a pestis itt is sok halálos áldozatot követelt, így azután 1388-ban rendeletben tiltották meg az árkok, folyók, sőt még a levegő szennyezését is. Julius Caesar majd másfél évezreddel korábbi rendeletéhez hasonlóan előírták, hogy a házak környezetében tilos hulladékot tárolni, minden szemetet el kell szállítani. VIII. Henrik 1531-ben ezzel kapcsolatban kiadott törvénye (Bill of sewers) 300 éven át maradt érvényben. Franciaországban már 1185-ben előírták az utcák, valamint az utcai csatornák kőburkolatos kialakítását. 1348-ban rendeletekkel igyekeztek megfékezni az utcák elszennyezését. Az átfogó és korszerű csatornarendszert - Londonhoz hasonlóan, ahol egyesített rendszer épült - itt is 1850-ben kezdték kiépíteni. Az ún. párizsi és félpárizsi csatornaszelvényt a nagyobb városok a csapadék és szennyvizek együttes elvezetésére ez időtől kezdték széles körben alkalmazni. Azért voltak más megoldások is. A XVI. századi Nürnbergben éjjelente „Pap- penheimereknek”25 nevezett munkások gyűjtötték össze és öntötték a közeli folyóba az ürüléket. A középkorban egyedül a sziléziai Bunzlau városáról lehet tudni, hogy a XVI. század közepe körül már teljesen kiépített csatornahálózata volt. Itt nem is alakultak ki nagy járványok, mert ha fel is ütötte fejét valami ragályos betegség, az sohasem tartott sokáig.26 CSATORNÁZÁS NÉLKÜLI ÉLET A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A magyarság történelmét vizsgálva a népvándorlás és a honfoglalás korában csatornázásról természetesen nem lehet beszélni. Hacsak a jurtákat körülvevő vízelvezető árkokat nem tekintjük annak. Ebben az időben nagyobb település, városszerű házcsoportok nemigen lehettek. A nomád életmód mellett csatornára nem volt szükség, a legelőváltás során folytonosan változtatták lakhelyüket. Ilyen körülmények mellett a talajok elszennyeződéséből származó ártalmakról sem lehet beszélni. Szent István és az őt követő királyok letelepítési politikájával a lovas nomád életmód megváltozott. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy városias házsorok épültek volna. Elsősorban egyházi vagy katonai jellegű épületeket emeltek, melyek köré kisebb-nagyobb távolságra gazdasági épületek, kunyhók települtek, apró faluközösségeket alkotva. Csatornázás szempontjából számottevő „laksűrűségről” itt még aligha eshetett szó. Keveset tudunk arról, hogy a római korszak városias településeiből mit láttak még honfoglaló őseink. Az évszázadok alatt a városi kultúra elenyészhetett,
