Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN került a regionális ivóvíz-kiegyenlítési program, amely hosszabb időre lekötötte a rendelkezésre álló gazdasági erőket. A csatornázási ágazat terén a Balaton térségében a '60-as évek második felétől élénkültek ugyan a beruházások, de fontosságukat a vízműves vezetők még a '80-as évek közepén sem érzékelték, a vízellátás mögött másodlagos feladatként kezelték. TETTEK HELYETT INKÁBB CSAK TERVEK Az OVH 1985-től - ha már a tényleges beruházási munkálatokra nem is futotta - legalább a csatornázási program előkészítéséhez országos nyílt pályázatot hirdetett meg. Egy-egy pályázat tájegységenként 3-4 megyét fogott össze. Az időben eltolva (1992-ig) összesen hat pályázatot írtak ki. Egy-egy pályázatra 12- 15 pályamű érkezett, s jellemző momentum volt, hogy valamennyi kiírást az adott terület gazdájaként számon tartott illetékes Vízügyi Igazgatóság munkatársai nyertek meg. A pályázatok lezárásaként a vízügyi háttérintézet (Viköz) összefoglaló anyagot készített, melyben természetesen a többi pályázat értékes részeit is belefoglalták. A pályázatokat jól hasznosították mind a területi, mind a központi fejlesztést irányítók, egyben ezek szolgáltak alapul a későbbi megyei szennyvízelvezetési koncepciók kidolgozásához is. A közműves fejlesztések kiegyenlítését a tárca kiemelkedő képességű közgazdasági vezetője - dr. Szirota István - a politikai nyomások ellenére igyekezett megteremteni. A változást az évtized második felében, a szennyvizes ágazat iránt elkötelezett partner segítségével sikerült beindítani. Erre annál is inkább szükség volt, mert az Országos Tervhivatal által a megyei tanácsok részére TELEPÜLÉSEK CSATORNÁIÁSA
