Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE BALRA Debreceni Labor JOBBRA Csőlerakat 50 Ld. még a Győr és térsége csatornázásának története c. fejezetet. 51 Ld. még a Budapest csatornázása a háború után c. fejezetet. 52 3/84 (11.7) sz. rendelet. 53 4/84 (11.7) sz. rendelet. 54 2/1970 (XII. 13) sz. szennyvíztisztítás céljára átutalt pénzt a városok labdarúgó-stadion, színház, utak és más létesítmények megvalósítására használták fel. Ebben különösen Győr ügyeskedett, amely kétszer is „elgazdálkodta” a Duna védelme érdekében rá bízott pénzt.50 Szirota István gondolata volt, hogy a Dunát és a Tiszát, továbbá az ún. eocénprogram következtében az Által-ért, illetve a tatai Öreg-tavat szennyező nagyobb városok szennyvíztisztítóit a vízügyi ágazat saját hatáskörben valósítsa meg. Ennek érdekében elindíttatta a „8 város szennyvíztisztítási programját”, amelyet Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Oroszlány, Debrecen, Miskolc, Pécs városok szennyvíztisztító telepeinek megvalósítására, kisebb részben csatornázásra terjesztettek ki. Az eredeti program Szolnokot és Szegedet is tartalmazta, azonban pénz hiányában ezek utóbb kimaradtak. A munkálatok az Oviber kivitelezésében a dunántúli városokban hamarosan elindultak, ám 1990- ben, a politikai változások nyomán bekövetkezett gazdaságirányítási konstrukciós változások miatt csak jó néhány év késedelemmel valósultak meg. Miközben a nagyobb vidéki városokban egymás után épültek meg a szennyvíztisztító telepek, addig a főváros vezetése nem szorgalmazta, sőt rendre elhalasztotta a tervezett határidőket. Az észak-budapesti telep I. lépcsőjének kiépítését is csak az OVH rendkívüli nyomására volt hajlandó - megfelelő hatékonyságú iszapkezelés nélkül - 1982-re megvalósítani.51 A szabályozás területén jelentős előrelépést jelentett az OVH által közreadott, a szennyvízbírságról52 és a csatornabírságról53 szóló OVH-rendelet. Ez utóbbi egyrészt felváltotta az érvényes, a szennyvizek közcsatornába történő bevezetéséről szóló OVH-rendelkezést54, másrészt szigorította a közcsatornákba vezethető, elsősorban ipari eredetű szennyező anyagok határértékeit. Az 1980-as évek közepétől az addigi 60:40%-os beruházási költség arányt a vízellátás-csatornázás területén sikerült az ellenkezőjére fordítani, de ez még mind kevés volt a közműolló összébb zárásához, lévén a csatornázás fajlagos költsége mintegy háromszorosát teszi ki az ivóvizes beruházásoknak. Ez idő tájt megerősödtek az igazgatóságok vízellátási és csatornázási osztályai, kellő súlyt kapott az OVH-n belül a szakmai főosztály is.
