Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

BALRA Az angyalföldi záporvíz-átemelő gépháza (épült: 1936-1944)

ben már csupán a XVI., XVII., és XVIII. kerületek nem érték el az 50%-os csatornázottságot. A XV., XX., XXL, XXII. kerületek 55-70%-os ellátottsági színvonalon álltak, míg a budai oldalon a II., III., továbbá a XI. kerületek már megközelítették a 90%-os ellátási szintet, a többi budai kerület pedig 98-100% körüli értéken mozgott. Budapest átlagos csatornaellátottsági szintje a jelzett időben 86,9%-os értéket képviselt, lényegesen meghaladva az országos átlagot.

A főváros népességének alakulására jellemző volt - a többi európai nagyváros tendenciáihoz hasonlóan -, hogy az ötvenes évek elején olyan erős volt a beáramlás, hogy szigorításként csak letelepedési engedély birtokában lehetett lakástulajdont szerezni. Ennek viszont ötéves ideiglenes tartózkodás volt a feltétele. A '80-as évek második felében a tendencia megváltozott. Megindult a tehetősebb rétegek város környéki kisebb települések felé való áramlása, ez a '90-es évek elejére felerősödött. A folyamat magában hordozta a kiköltözők

Budapest csatornahálózatának növekedése 1848-1992 között

Év

Főgyűjtő

[km]

Gyűjtő

[km]

Törzscsatorna

[km]

Házi bekötő

csatorna

[km]

Vízelnyelő bekötő csatorna [km]

Összesen

[km]

1848

38,4

38,4

1860

60,5

60,5

1880

2,1

139,9

142,0

1900

20,7

271,6

292,3

1910

31,0

342,6

373,6

1920

39,0

408,6

447,6

1930

47,6

568,1

615,7

1940

52,8

695,9

748,7

1950

74,1

1 134,8

1 208,9

286,2

109,3

1 604,4

1960

84,9

1 279,7

1 364,6

336,1

134,3

1 835,0

1965

90,8

1 351,2

1 442,0

366,9

150,4

1 959,0

1970

1 03,7

1 512,7

1 616,4

409,7

170,3

2 196,4

1975

1 09,9

1 660,3

1 770,2

455,4

188,6

2 414,2

1980

1 17,7

1 819,9

1 937,6

491,1

211,3

2 640,0

1985

1 31,5

2 086,5

2 218,0

3 023,0

1990

1 37,8

2 533,8

2 671,6

3 702,5