Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN BALRA Vezetékfektetés egy fővárosi peremkerületben JOBBRA A Dél-pesti Szennyvíztelep építése 1955 és 1966 között... BALRA .. .és üzembe helyezése 1966-ban JOBBRA Csatornatisztítás a hatvanas években A szennyvíz mennyiségének és szennyezettségének növekedése a Duna vízminőségét fokozatosan rontotta, s jelezte a most már ipari szennyezőkkel is terhelt vizek tisztításának szükségességét is. 1952-ben a pestlőrinci új lakótelep részére egy 800 m3/d kapacitású biológiai csepegtetőtestes telep építésére került sor, ezt később 1300 mVd eleveniszapos rendszerűre bővítették. E telep tisztított szennyvizét a Sósmocsár-árokba vezették. A Pató Tibor által irányított telep csupán 1971-ig üzemelt, ám a dolgozók itt figyelemre méltó kezelési gyakorlatot szereztek, amit fel tudtak használni a Mélyépterv által tervezett Délpesti Szennyvíztelep üzemeltetése során. Ez utóbbi szennyvíztelepet 1966-ban helyezték végleges üzembe. A főváros egyre nagyobb szennyvízelvezetési gondja átfogó program készítését sürgette. A Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat a Fővárosi Csatornázási Művekkel karöltve 1962-re elkészítette el a fejlesztés „kerettervét” smely valójában a főváros csatornázásának távlati tervét képezte. E terv már figyelembe vette a Duna vízminőségének romlását, sőt kimondta, hogy az összes szennyvizet biológiai tisztítás után lenne célszerű a befogadóba vezetni. A terv négy tisz-
