Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
BALRA A Ferenc körút—ÜHői úti aluljáró építése (1971). A nagykörúti főgyűjtő egy szakaszát kiváltották az elbontott főgyűjtő mellett látható kerülő csatornával. JOBBRA Csatornaépítés a budai várban 46 Az itt szereplő Bertók László (1927-1980) nem azonos e könyv szerkesztőjével. títótelep szükségességét határozta meg, és konkrétan kijelölte azok helyét is. Ezek: Angyalföld, Csepel északi része, Dél-Buda (Nagytétény határánál) és Dél- Pest - ez utóbbi építése ekkor már folyamatban volt. Az f 938-ban készített fejlesztési terv Budapest távlati lakosságszámát 3 millióra prognosztizálta 8,3 mVs szennyvízmennyiséggel. Ezzel szemben hat évtizeddel korábban Reitter Ferenc terve csupán félmilliós lakosságot vett tekintetbe. 1960-ban az igényeket már 10,0 m3/s felettire becsülték, de a távlati terv 2,3 millió lakossal számolva csúcsidőben 17,4 m3/s-el számolt. A terv ismeretében felgyorsították a hálózat fejlesztést (Kőbányai úti főgyűjtő folytatása, Rákosvölgyi főgyűjtő, Kerepesi út térségének átépítése, Kelenföld hálózatának bővítése és még jó néhány új főgyűjtő megvalósítása átépítésekkel és rekonstrukciókkal együtt). A hálózatok építéséhez hozzájárultak az átemelők korszerűsítései és kapacitásbővítései. Nagy feladatokat jelentettek a metró megkezdett építésével kapcsolatos átépítések is. Mint az ország egyéb területeit, a fővárost is jellemezte, hogy a dinamikus fejlesztések felemésztették a rekonstrukcióhoz szükséges forrásokat. 1971-ben az előzetes felmérések szerint az 1700 km hosszúságú törzscsatornának csaknem negyede rekonstrukcióra szorult. Ennek oka az elöregedés mellett a korábban felhasznált gyengébb építési anyagok, a forgalom okozta dinamikus hatások, illetve az ipari szennyezésből származó korrózió. Az 1970-es évek elején a város északi részén beindított „panelprogram” (Óbuda, Békásmegyer, Újpest, Káposztásmegyer, Újpalota) új igényt jelentett a meglévő hálózat szükséges bővítése tekintetében, mivel a több tízezer lakás ide telepítése nem szerepelt a korábbi tervekben. Ebben az időben a Dunát már napi 1,2-1,5 millió m3 szennyvíz terhelte, s a minőségromlás a szennyvíz tisztítás és elhelyezés kérdésében új koncepció kidolgozását követelte. Az északi városrész szennyvíztisztítására országos tervpályázatot írtak ki. A pályázatot a Víziterv (a Bertók László46 és Juhász Árpád által vezetett munkacsoport) nyerte meg. E
