Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE BALRA Szivattyú előkészítése JOBBRA Csatornatisztítás a Duna-parton, a „boldog békeidőkben" legjobban az amerikai és angol szőnyegbombázások okozták, a gyalogsági fegyverek lövedékei főként az épületeket károsították. A 153 helyen regisztrált „rongálódással” 3360 m csatorna sérült meg, 60 km csatorna eldugult. Mindösszesen 105 km csatorna vált használhatatlanná, továbbá 24 ezer m3 iszaplerakódás keletkezett. 32 bombatalálat érte a központi szivattyúházat, és víz alá került a Zsig- mond téri szivattyútelep. Az épületkár 30%-os volt, a gépi berendezések 20%-a, az üzemi berendezések 70%-a vált üzemképtelenné. A csapadék- és belvízelvezető árkok is igen sok helyen beomlottak, 8,4 km vált működésképtelenné. Hasonló mérvű kár keletkezett a többi szolgáltatóműben is.45 45 Rácz Miklós, 1990. NAGY-BUDAPEST STATISZTIKÁJA A közegészséget közvetlenül veszélyeztető üzemzavarokat 1945. év végére felszámolták, a járványveszélyt ezzel sikerült elhárítani. Az épületekben és gépi berendezésekben keletkezett károk rendbehozatala azonban csak 1947 végére történt meg. A háború alatt megkezdett, de félbemaradt fejlesztéseket lassan újraindították, s a következő két évben 4,15 km gyűjtő- és 12,8 km mellékcsatornát sikerült megépíteni. A kormányzat 1950. január 1-jével a közszolgáltatási terület jelentős kiterjesztésével létrehozta Nagy-Budapestet. Míg a régi város csaknem teljesen csatornázott volt, addig a becsatolt peremvárosok néhány kivételtől eltekintve egyáltalán nem is rendelkeztek csatornával. E kivételes új településrészek meglévő 350 km hosszú hálózata is meglehetősen elhanyagolt állapotú volt. Nagy-Budapesten a bekötések mértéke - az új kerületek miatt - 60-65%-ra esett vissza. Az 1950 után felgyorsult iparfejlesztés, valamint a nagyarányú lakásépítés megnövelte a meglévő hálózat terhelését, amit még fokozott a szintén gyarapodó burkolt területekről elvezetendő csapadék is. A hálózatbővítés azonban nem tartott lépést az egyéb fejlesztésekkel, s a következő tíz évben csupán 230 km új csatorna épült. A Belvárosban egymás után szakadtak be a régi, román cementből épült vezetékek.
