Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás fejlődése a II. világháború után

4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

BALRA Korszerű csatornavizsgátó berendezés előkészítése

JOBBRA Csatornatisztítás napjainkban

BALRA A Vasivíz Zrt. szennyvízelvezető rendszerei

JOBBRA Laboratóriumi szennyvízvizsgálat

távolságra egyszerűen a Perintbe torkolhatták. A feljebb felduzzasztott Perint vizével a szennyvíz hígítását, illetve a csatorna öblítését oldották meg. Az egész városra kiterjedő tervezést már 1897-ben befejezték. A rendszert három főgyűjtőre alapozták. 1897-ben 19 utca és a Horváth Boldizsár tér csatornázását elindították, és a munkálatokat 1899-re be is fejezték. Beton és vasbeton anyagokból az I. ütemben 22,4 km csatornát építettek meg. A vízvezeték-használókat kötelezték a közcsatorna használatára is, továbbá mindezektől közműfejlesztési díjat szedtek be. Az 1920-as évek közepére a vízhasználat és a burkolt felületek növekedése miatt a hálózat kapacitása elégtelennek bizonyult, ezért átmenetileg a patakba torkolló vészkiömlőket építettek be, ez 1940-ig megoldást jelentett.

1928-ban megépítettek egy 20 ezer lakosra méretezett mechanikai tisztítóművet, majd a munkanélküliség enyhítésére újabb 42 utcában - szintén egyesített rendszerben - kezdtek csatornafektetéshez. Az érintett tulajdonosokra 12 éven keresztül folyóméterenként 1,7 pengő hozzájárulást vetettek ki, melyet közadók módjára hajtottak be.

A II. világháborúban a város csatornahálózata 89 helyen sérült meg. 500 m főgyűjtő és 640 m gyűjtővezeték vált használhatatlanná, amit 1947 végére csak353