Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
4. A CSATORNÁZÁS FEJLŐDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A bajai kollégium A NEM CSATORNÁZOTT TERÜLETEK SZENNYVIZEINEK ELHELYEZÉSE A Cséry-telep 27 Nem esett a házi szemét fogalma alá a kerti és gyári hulladék, az épülettörmelék, az istállótrágya, az ipari hulladék és a csomagolási anyag. 28 Ezt a szemetet a vállalkozó csukható fedelekkel ellátott, teljesen zárt szemeteskocsikkal szedette össze. A kocsik reggelente jelentek meg az utcákon, és csengetéssel jelezték érkezésüket, mire a cselédség a szemétládákkal az utcára sietett, és tartalmukat a kocsikba ürítette - írta a korabeli Fővárosi Almanach. A nem csatornázott területekről történő szippantott anyagok (mai hivatalos elnevezéssel: települési folyékony hulladék) és a szemét összegyűjtése, elszállításának története az 1860-70-es évekre vezethető vissza, amikor a főváros a nagyarányú fejlesztései kapcsán a lakossági szemét27 eltakarítását kötelező feladattá tette. A szervezett gyűjtési tevékenység a Cséry család vállalkozásával kapcsolható össze. Cséry Lajos 1890-ben kötött szerződést a fővárossal, hogy Pestről Kispesten átvezetve kisvasúti vonalat épít, amelyen a főváros szemetét - beleértve az árnyékszékekből kikerülő fekáliát is - Szentlőrinc határában lévő hatalmas birtokán helyezi el.28
