Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás fejlődése a II. világháború után
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE Budapest műszaki útmutatója - pöcegödör- tisztító pneumatikus szívókocsi Akkoriban egy vagon hulladék kiszállításáért a megbízó 2 forint 50 krajcárt fizetett. 1893-ban Cséry szabadalmat nyújtott be, hogy tőzeg hozzáadásával a szemétből és fekáliából komposztot állít elő. Az 1800-as évek végén még lovas kocsikkal gyűjtötték össze és szállították el a komposzt készítéshez használt fekáliát. Az eljárás horderejére jellemző, hogy a telepen megvalósított üzembe New Yorkból, Párizsból, Szentpétervárról és még sok más helyről jöttek szakemberek az új, modern trágyakészítő eljárást tanulmányozni.29 Bár igen jó üzletnek bizonyult, a magánvállalkozást 1900-ban mégis részvénytársasággá szervezték át, melynek neve: Cséry-féle Szemétfuvarozási és Feldolgozási Rt. lett. 1904-ben az alapító Cséry Lajos és fia kilépett a vállalkozásból. Ekkortájt már 1,5 km hosszú, 80-100 m széles és helyenként 25 m magas szeméthegy uralta a térséget. 29 Az akkoriban rangos tudományos ismeretterjesztő folyóiratnak számító Uránia 1902-ben beszámolt róla, hogy a Cséry-féle technológiát nagyvárosi szemétfeldolgozásért felelős külföldi szakemberek tanulmányozzák. (H. M., 2004.) VALAMI BŰZLIK A HATÁRBAN A Cséry-féle cég megszűnésével a főváros kényszerűségből önállóan folytatta a tevékenységet. Azonban a kialakult áldatlan helyzet 1936-ig mit sem változott. Csupán annyi történt, hogy a vagonokból történő átrakást gépesítették. Az itt dolgozó rakodók, a válogatást végző, zömében női munkavállalók rettenetes körülmények között, éhbérért kényszerültek dolgozni. Ennek ellenére a nyomornegyedben élők versengtek egy-egy megüresedett helyért. A Magyar városok monográfiája c. sorozat 1937-ben kiadott kötete a szomszédos Pestszentimrével kapcsolatban ezt írta: „Kibírhatatlan és egészségügyileg is kifogásolható a község északi határában... az emeletmagasságú szemétlerakó telep, melynek füstje és gőze ránehezedik a község egész területére”
