Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)

A csatornázás az ókortól az újkorig

A Cloaca Maxima jellemző keresztmetszete és hossz-szelvénye

A CSATORNÁZÁS AZ 0K0RT0L AZ ÚJKORIG

7 Rómából származnak egyébként az első luxusvécékre - helyesebben luxusbilikre - vonatkozó adatok is. Martialis egy helyütt aranybilit említ. Az egyszerű nép körében azonban nem dívott az aranybili. A nagy, öt-hat emeletes római bérházakban sem fürdőszoba, sem vécé nem létezett. Hogy az emberek mégis hol végezték a dolgukat, arról azokból a fennmaradt feliratokból következtethetünk, amelyek a házak tövébe ürítkezőket fenyegetik és átkozzák. Pl. „A tizenkét isten, Diána és a nagy fuppiter verje meg azt, aki ide hugyozik vagy kakái!" (Magyar, 2000.)

8 Magyar, 2000.

az ürüléket azonban nem a földekre, hanem a Tiberisbe öntötték. Nehéz azonban elképzelni, hogy az ürülékbeszolgáltatás a nyomornegyedekben is ilyen szép rendben ment volna. Itt az emberek egyszerűen kizúdították az ablakon bilijük tartalmát - ha nem egyenest az utcára pottyantottak.7

De nem csupán a falakon belül voltak illemhelyek. A forgalmas utcákon mindenfelé nyilvános latrinák (úgynevezett foricák) álltak a járókelők rendelkezésére, amelyekben sós vizes edény és botra erősített szivacs helyettesítette az ekkoriban még föl sem talált papírt. Ezeket az intézményeket külön felügyelő, a foricarius irányította.8

E mocsarak lecsapolásához a Tiberisbe torkolló csatornákat építettek, melyek az áldatlan állapot megszüntetésén túlmenően a területeket mezőgazdasági művelésre is alkalmassá tették. Ezeket a csatornákat később lefedték, a házakból kivezető vezetékeket, valamint az utcai víznyelőket bekötötték, s végeredményben így váltak szennyvízcsatornává. Ezen a módon épült ki a Kr. e. 514-ben Róma egyik nevezetes csatornája, Cloaca Maxima. Az építmény hossza 738 m, magassága 4,27 m, szélessége 2,5-3,5 méter között változott, míg lejtése 0,1-3,0% között mozgott. A csatorna eredetileg 1,2x1,0x0,8 méteres kőtömbökből készült nyitott vezeték volt, melyet utólag ék alakú kövekből, félkörben rakott boltozattal zártak le. A feneket lávakövekkel burkolták. Az utólag felrakott boltív kövei mai napig épek, s állják azóta is a természet viszontagságait.

A birodalom számos más városában is megtalálták a csatornázás nyomait. Egy antik város utcájának rekonstruált metszetét ábrázolja Pascolini nyomán a 8. sz. ábra, ahol az ivóvíz- és falazott csatornavezeték elhelyezésén túlmenően a burkolt út felszíni vizeinek bekötését is megoldották.

A főváros utcái rendkívül szennyezettek voltak, mígnem Julius Caesar már Kr. e. 47-ben törvényt adott ki az utcák kötelező tisztán tartására. Ez időben kezdődött meg a szennyvizek csatornázása.

Tiberius császár (Kr. u. 14-37) egy új adóformát vezetett be a csatorna- hálózatok építése és fenntartása költségeinek fedezésére, melyet cloacarium névvel illettek.

Miközben kezdetben - már ahol megépült - csupán a módosabbak házait kötötték közvetlenül a csatornába, a többiek a szennyvizet változatlanul az ut-